*Váratlan helyzet*

/John Grimes/

- Elmész ma este? - zökkentett ki Edward a gondolatmenetemből

- El! - mosolyogtam. Láttam a tükörben, ahogyan néz engem. Biztos várja az infót

- Ne nézz így rám. Nem mondok semmit! - vigyorogtam.

- Oké legalább azt mond el hová nem mész.

- Ed, ennyire kíváncsi nem lehetsz. - igazítottam meg a nyakkendőmet és még mindig nézett.

- De mint látom mégis. Vacsorázni megyek!

- Hát valahogy sejtettem. - csapta össze a tenyerét.

- Ha szabad tudnom kivel?

- Leia-val - a bombázóval. Mondtam magamban.

- Ehm az a Leia akivel a múltkor...?

- Igen! De akkor nem történt köztünk semmi. Esküszöm. - nevettem. Emlékezetes pillanat.

- Na bigyó felügyelő én indulok! Elvittem az autót! - kiabáltam az ajtóból majd becsaptam. Nem szeretek késni a randikról. Hétre megyek érte, majd vacsorázni egy romantikus étterembe. Beültem a kocsiba. Egy utolsó pillantás a hajamra. Tökéletesen áll, mint mindig. Becsatoltam az biztonsági övet és padlógázt adtam.

- Elfogsz késni! Elfogsz késni! - motyogtam. Izgultam. Nem is tudom miért. Mikor vele találkozom, mindig remeg mindenem. A szívem kiakar ugrani a helyéről. Eláll a lélegzetem, ha meglátom. Most is ugyan azt érzem. Mintha az első randim lenne. Ha valamit elszúrok, akár mindennek vége szakadhat.

A telefon csörgésére lettem figyelmes. Nem akartam felvenni. Vezetés közben nem telefonálunk, de tudtam, hogy ő az. Kihalásztam a zsebemből a telefont és megnyomtam a válasz gombot.

- Szia. - mondtam remegő hangon.

- Hol jársz? - kérdezte leia.

- Már csak pár sarok.

- Áh. Vezetés közben telefonálunk Johnny?

- Csendes a város.

- Persze a rendőrök is most alszanak. Na mindegy, nem engem büntetnek. Háh. Na mikor is érsz ide? - nevetett.

- Pár perc. - kanyarodtam be az utcájukba.

- Akkor még simán lezuhanyozok meg beszárítom a hajam. Ja meg persze még a ruhát is kikell választanom. Szóval nyugodtan megállíthat egy rendőr!

- Azt szeretnéd ugye? Csak az a baj, hogy már itt állok előttetek. - állítottam le a kocsit. Behúztam a kéziféket és kiszálltam a kocsiból.

- Akkor erről lekéstem. Egy perc és ott vagyok.

- Már készen kéne lenned. - a kocsi másik oldalához sétáltam és neki dőltem.

- Tudom, de a nők mindig késnek. - láttam, ahogyan lecsukja a szobájában a villanyt. Majd egy nagy dübbenést hallottam a vonal másik végéről.

- Minden rendben? - mosolyogtam. Gondoltam, hogy valami hülyeséget csinált.

- Persze, csak belerúgtam a szekrénybe. - mondta vékony hangon. - amúgy a vacsi után mit csinálunk?

- Szerintem keményen megemésztjük az ételt. Majd valami romantikus... - és akkor teljes film szakadás. Mikor megláttam őt nem hittem a szememnek. Rózsaszín kisruha, hófehér blúzzal. A pulzusom azonnal az egekbe szökött. Valamit mondott, de nem hallottam. Tekintetemet lekötötte a csinos teste.

- Romantikus mit? - közeledett felém.

- Azt hiszem álmodok!

- Az lehet! Amúgy mit is csinálunk majd vacsi és az emésztés után? - közeledett felém. Ellöktem magamat a kocsitól és kihúztam magam, mint egy sofőr. Végül is az vagyok.

- Elmegyünk hozzám és nézünk egy vagy két filmet és befejezhetnénk amit a múltkor elkezdtünk. - hadartam. Egészen közel állt hozzám. Arca csak pár centire volt tőlem. Azt hittem, hogy ad egy puszit. De nem! Elhajolt tőlem és mellém lépett.

- Már egy puszit sem adsz? - fordultam felé.

- Amint látod telefonálok. - nyitotta a hátsó ajtót. Nem értem ezt a fura viselkedést, de bejön. Beült a kocsiba és becsukta az ajtót.

- Amúgy kezdek éhes lenni! - mondta a telefonba.

- Ha tudnád mi vár rád! Hmmm... - mondtam majd beültem a kocsiba. Nem csatoltam be magam. Kinyomtam a telefont és eltettem a zsebembe. Lassan elfordítottam a kocsi kulcsot. Közben végig őt néztem a visszapillantóban, ahogyan pötyög valamit a telefonján. A telefonom már megint rezgett. Biztos Edward. Gyorsan elővettem a telefont és megnéztem az SMS-t. "kinyomod a telefont? Mit jelentsen ez?"

- Oda érünk még ma este Jose? - hajolt a fülemhez. Sebességbe raktam a kocsit és padlógázt adtam. A lendülettől hírtelen hátra esett az ülésen. Az étterem, vagyis a hely ahol vár minket egy adag kukoricás, sonkás, sajtos pizza. Ez a kedvence. Szinte minden nap megtudná enni.

Csak pár percnyire volt. Egésze úton  nem szóltunk egymáshoz. Folyamatosan a telefonját nyomkodta. Olyan, mint Edward. Van egy perc szabad ideje már is telefon.

Mikor megérkeztünk a helytől kicsit messzibb parkoltam le. Leállítottam a kocsit. A kulcsot akartam eltenni mikor a visszapillantó tükörhöz hajolt és elfordította azt. Rá néztem, de a szemem a dekoltázsára tévedt. Nagyot nyeltem, majd visszafordítottam a fejemet. Hallottam, hogy mocorog hátul, de nem tudtam, hogy mit mert elfordította a visszapillantót.

Meleg, bársonyos és puha kezek kezdték simogatni a nyakam.

- Kihagyhatnánk azt a vacsit! - suttogta, majd kezét a mellkasomra csúsztatta. A pulzusom ismét a kétszázat ütötte percenként.

- Azt nem hagyhatom! - suttogtam.

- Hogy mi? - kezét a nyakamra csúsztatta, majd szorított rajta egy kicsit.

- Finom kaja lesz! - mondtam rekedten. Kezét ismét a mellkasomra csúsztatta. Olyan izgatóan játszadozott velem.

- John. - nyögte. - kívánlak! - suttogta. Arcon puszilt majd megfogta a nyakkendőmet és húzni kezdett hátrafelé. Lassan hátra másztam hozzá. Leültem mellé, végig simítottam az arcát és lassan csókolni kezdtem. Kezével megfogta a másik kezemet.

- Gyönyörű vagy! - suttogtam. Levettem a zakómat és ismét csókolni kezdtem. Úgy mint még soha. Kezével az ingem gombjait kezdte kigombolni. Mikor kigombolt párat, meguntam és levettem magamról mint egy pólót. Újra csókolni kezdtem. Nyelvemet lassan átcsúsztattam a szájába, majd lassan játszani kezdtem a nyelvével. Kezemet a blúza alá csúsztattam, majd elhajoltam tőle és levettem róla. Éreztem, hogy alul egyre szűkösebb a hely. Fehér bőre csak úgy csillogott. Végig mérte a felső testem. Nagylevegőt vett és letámadott. Szorosan szorított magához közben vadul csókolt. Kezemmel kicsatoltam a melltartóját, majd lassan tolni kezdtem hátra felé. Elsőnek nem engedett aztán szépen lassan hátra dőlt az ülésen. A lábai közé térdeltem és a nyakát kezdtem puszilgatni. Mikor a füle alá értem megfeszült alattam és egy kisebb nyögés hagyta el a száját. Tetszik neki, akkor kicsit lejjebb haladok. A kulcs csontját kezdtem puszilgatni majd a mellei felé vettem az irányt. Megfogtam a fogammal a melltartóját és elkezdtem lefelé húzni róla. Mellei lassan bújtak elő a fehérnemű alól. Teljesen lehúztam róla majd eldobtam a számmal. Visszahajoltam felé és egy ideig néztem az arcát.

- Nem folytatod? - kérdezte. A nadrágomban már eléggé szűkös volt a hely. A lábai közé térdeltem és levettem a nadrágomat. A hasára tapasztottam az ajkaimat és felfelé kezdtem haladni. Apró puszikat adtam minden egyes porcikájára. Mikor elérkeztem a melleihez, nagyot nyeltem, majd puszilgatni kezdtem őket. Halk nyögések hagyták el a száját. Élvezi, én meg nála is jobban. Megálltam egy pillanatra és rámosolyogtam.

- Olyan titokzatos vagy. - mondtam, majd megcsókoltam. Kezei a hátamat simította végig egészen a boxeremig. Bele akasztotta az ujját és elkezdte lehúzni rólam. Megfogtam a kezét és a nyakamra raktam. Kezemet a csípőjére csúsztattam és lehúztam róla a szoknyát a bugyijával együtt, közben végig csókoltam. Nyelvünk csatát vívott egymással. Lassan végig húztam az ujjamat a belső combján. Beleremegett az egészbe, melleit a mellkasomhoz nyomta, közben lassan belé csúsztattam az ujjam. Mozgatni kezdtem benne. Bele nyögött a csókunkba. A körmeit belemélyesztette a tarkómba, mire felszisszentem. Lent már teljes forróság volt. Kicsúsztattam belőle az ujjam. Hosszú csókot adtam neki, közben beléhatoltam mire automatikusan hozzám nyomta a csípőjét. Még soha nem volt ilyen jó. Az este befuccsolt. De így is jó. Egyre gyorsabban kezdtem mozogni, mire a kocsi megmozdult alattunk. Megdermedtem felette. Mi van ha valaki néz minket? Kinéztem az ablakon, de nem láttam senkit.

- Mi történt? - simított végig az arcomon. Belenéztem vágyakozó szemeibe. Csak engem akar!

- Semmi csak kifog hűlni a vacsi. - ziháltam. Láttam rajta, hogy majd felrobban a vágytól. De szeretem húzni egy kicsit az agyát. Hallottan, hogy nagyot nyelt. A fülemhez hajolt és megpuszilta az arcom.

- Ha akarod leállhatunk. - mondta kéjesen. Nem szóltam semmit. Hosszan meg csókoltam, közben mozgatni kezdtem a csípőmet. Keze a nyakamat fonta körbe. Egyre gyorsabban mozogtunk. Tőlünk visszhangzott a kocsi. Lehet az egész parkoló hallotta. Már elvettem tőle azt amit ő tőlem. Olyan mintha ez lenne az első alkalom. Egyre hangosabban nyögtünk. A hátamat kezdte simogatni. A fülemhez hajolt és hangosan nyögni kezdett.

- Oh, John! - zihálta. Éreztem, hogy nem sok van már hátra. Újra csókolni kezdett. Csípőmet egyre gyorsabban mozgattam. Élveztem a helyzetet. Testünk és lelkünk egybeolvadt. Leia ismét a fülemhez hajolt, majd végignyalt rajta. Ebben a pillanatban, mint áram ütés, úgy cikázott végig rajtam az orgazmus hulláma. Jobb kezemmel az üléshuzatba kaptam és szorítottam, majd az egész testem megfeszült. Leia forró kezét mellkasomra tette, s lágyan végig simított rajtam. Erre még melegebb hullám futott rajtam végig.

- Szeretlek! - morogtam majd Leia nyakára tapasztottam remegő ajkaim, majd ismét mozogni kezdtem benne. Élvezetének hangot is adott. Körmeivel karomat karmolászta s közben nyögdécselt.  Élveztem ahogy testem egybeolvadt az övével. Teljesen belefeledkeztem a dologba, mikor arra lettem figyelmes hogy a testét elemeli az üléstől s közben izzadt hajába túr. Láttam rajta hogy soha nem élvezett még ekkorát. Ajkaimat az övére nyomtam, hogy tompítsam a hangját.

- John! - nyögte a számba, s közben még mindig nyomtam. Éreztem ahogy mindene megfeszül, majd az alsó ajkamra harapott. Nyelvemet áttoltam a szájába, majd vadul játszadoztam az övével. Kezemet a mellére csúsztattam, majd belemarkoltam. Kielégült nyögése maga volt számomra a mennyország. Egy utolsót döftem a csípőmmel majd zihálva és erőtlenül hullottam rá. Mind ketten élveztük. Izzadt hajamat simogatta s közben azon gondolkodtam hogy ezt csinálhatnánk gyakrabban. Annyira elengedtem magam, hogy nem is gondoltam rá, és arra hogy összenyomom. Feltornáztam magam, majd leültem vele szembe. Azt hiszem szeretem. Szeretem a zöld, mindig mosolygós szemét. Szeretem ahogy izgat, azt ahogy megcsókol. Mindent szeretek, ami vele kapcsolatos. Lehajoltam az ingemért és ráterítettem. Ekkor ismét magára húzott. Izzadt testem szószerint tapadt az övéhez. Megpusziltam az orrát, majd csillogó szemeibe néztem.

- Még egyet? - vigyorogtam s közben bevetettem a csábítós nézésem. Ő csak elmosolyodott és közölte, hogy telhetetlen vagyok. Nem, nem vagyok telhetetlen, csak halmozom az élvezeteket. Ismét csókolni kezdtem, de úgy, mint még soha. Érzékien és lágyan.

- Kezdesz tanulni! - nevetett a csókunkba. Kérdően néztem rá.

- Az elején olyan suta voltál! - kuncogott

- Suta?! - vontam fel a szemöldököm

- Voltál! - javított ki engem.

- Szóval így állunk! - mondtam flegmán, majd mikor szeme elidőzött az arcomon, egy nem számított pillanatban a nyakába haraptam. Szemfogamat a bőrébe mélyesztettem, mire Leia egy hangos kacajt hallatott. Hangjától volt hangos az autó.

- Elnyomtad a lábamat! - nyögte halkan. Még egy utolsó pillantást vetettem tündéri arcára, majd feltoltam magam. Egyszerre kezdünk öltözni. Felvettem az alsónadrágomat, majd a farmeromat, s közben Leiára néztem. Lassan öltözött. A baba rózsaszín szoknyáját olyan izgatóan húzta fel, hogy legszívesebben ismét letepertem volna, de uralkodtam magamon. Ingemet húztam felfelé mikor szószerint nekem esett. Ajkait nyakamra tapasztotta és erősen megszívta a bőrömet. A meglepődöttségtől és az élvezettől egy férfias, mély nyögés csúszott ki a számon.

- Ezt szereted?! - nyalt végig az alsó ajkamon. Nem tudtam válaszolni, pedig imádtam mikor a nyakamat csókolgatta. Egyszerre volt gyenge és szűzies, s közben egy éhező vadállat...




Jó olvasást! :) remélem jó lett! :D A vége köszönhető Barnie-nek :D
Loi

*Azért vannak a jó barátok...*

/Zayn Malik/

- Szia Lola, itt Zayn. Nem tudom hallottál-e róla,de én és a skacok épp Birminghambe vagyunk. Arra gondoltam elmehetnénk vacsorázni vagy elmehetnék-e hozzád és beszélgethetnénk. Ezer éve nem találkoztunk, ránk férne egy kis lazulás. Ha otthon leszel, légyszíves hívj vissza!

Lola mérgesen ült fel a fürdökádban, hiszen a héten már a harmadik hívásról csúszott le. Kimászott a még meleg vízből, majd a telefonhoz sietett. Meghallgatta az üzenetet, s közben azon tanakodott vajon most csak álmodik vagy tényleg Zayn Javadd Malik hívta őt?

- Szóval találkozni akar. - mosolyodott el. Lola és Zayn régen,még a banda megalapulása előtt, jó barátok voltak, de lehet hogy egyikük részéről több mint barátság volt? 

Lola felsóhajtott miközben a kanapéra dobta magát. Zayn mindig is kedves volt számára, imádta az együtt töltött időket, de ahogy telt az idő úgy távolodtak el egymástól. A lány meglepődött azon hogy az énekes felkereste őt. A ,Miért?' szócska cikázott a fejében mikor a dohányzó asztalon lévő mobil telefon csörgése megszakította gondolkodásának menetét. Sürgősen kapta fel a készüléket de félve vette fel az ismeretlen számú hívást.

- Igen, tessék? - szólt bele cérna vékony hangon

- Haló? Lolita? Lola Wilson ugye? - szólt a telefonba egy magabiztos, ámbár tényként közölt kérdést feltevő férfi

- Öhm. Igen. - hangzott a válasz 

-Ne ijedj meg, Zayn vagyok, Zayn Malik. Csak biztosra szeretnék menni, hogy megkaptad az üzenetemet.

- M-m-meg-megkaptam. - dadogta. Két éve nem beszéltek egymással személyesen, Zayn hallotta a hangján hogy fél, megijedt. Talán az új Zayntől? De hiszen ő nem változott, ezért is akar annyira találkozni Lolával, hogy bebizonyítsa, a hírnév nem változtatta meg, csak elfoglaltá tette.

- Az jó. És mit szólsz hozzá? 

- Remek ötlet. Hányra jössz? Rendeljek pizzát?

- Hát, azt hittem étterembe megyünk! - Lola fülig pirult. Lehet félreértette a dolgokat?- De természetesen elmehetek. - mosolyodott el Zayn a vonal másik végén, megmentve így a cikis helyzetet - Nyolcra ott leszek! Szia!

Lola, miután kinyomta a telefont, kétségbe esetten pattant fel és azon gondolkodott, vajon mit vesznek fel az emberek ilyenkor? A ruhás szekrényéhez rohant, majd kikapott belőle egy nyári kis ruhát. Gyönyönyű, tejes kávé színű s a nyakánál apró, fekete gyöngyökkel díszített ruha kiemelte zöld szemeit. Gondolkodás nélkül felvette,majd a haját kezdte igazgatni. Felkötve olyan sportos, oldalra fonva túl stréberes, de leengedve, úgy tökéletes. Egy kis igazítás itt, egy kis vasalás ott, és máris kész. Lola elégedetten nézett a tükörbe, Zayn még szinte kislányként látta őt utoljára, azóta nőiesedett. Kíváncsi a véleményére.


****


Rendrakások sorozata után Lola teljesen, testileg és lelkileg is készen állt a nagy találkozásra. Kétes érzések kavarogtak Zaynben is. A lépcsőn felfelé lépkedve azon tűnődött, hogy vajon a vörös loknis Lolita Wilson mennyit változhatott. Az ajtóhoz érve megdermedt, kezét készenlétbe helyezte a kopogáshoz, de nem volt elég bátorsága, pedig nem volt mitől félnie. Megfordult.
- Gyerünk Zayn! Erős, kemény és helyes vagy! Menni fog! - csapott a combjára.
- Nem változtál semmit! - szólt egy lágy női hang Zayn háta mögött. Megugrott,majd megfordult. Szemei először Lola bájos mosolyán akadtak meg, majd melleire tértek át, amelyeket vörös haja fürtjei öleltek.
- Hali! - intett a kissé elpirult srác.
- Ott fogsz állni, vagy bejössz végre? - mutatott Lola a nappali felé. Zayn egy nagyot nyelt, majd megindította kis híján földbe gyökerezett lábát.
- És a barátod nem haragszik ha itt vagyok? - próbált Zayn egy finom, mégis beszélgetést kezdeményező kérdést feltenni.
- Nem hiszem hogy haragudna, mert nincs.- mosolygott Lola zavartan. - És a barátnőd nem haragszik hogy nálam vagy?
- Nem hiszem hogy haragudna, mert nincs. - ismételte Zayn a választ. Egymásra mosolyogtak. Volt valami a levegőben,valami megmagyarázhatatlan. Lola leült a kanapéra és maga mellé irányította Zaynt. 
- Szóval, te és a fiúk éppen Birminghamben vagytok. Hogy jutottam az eszedbe? - Zayn nem figyelt Lola kérdésére, csak ajkait és annak csodálatos ívét nézte. Teljesen belefeledkezett.  - Zayn? - csípte meg a csodás ajkú lány az elbambult fiút.
- Eh. Igen. Ja. Igen. Figyelek. - de természetesen hazudott, minden erejével a vele szemben ülő lányra koncentrált. -Kipróbálhatok valamit? - Lola meglepetten bólintott. Zayn közelebb csúszott a lányhoz, megsimította az arcát majd lágyan megcsókolta. A szíve dübörgött a mellkasában, s közben büszke volt magára, hogy megtette, de talán ő többet akart. Kezét a lány meztelen combjára tette majd felfelé simította. Lola eltolta magától a fiút. Ő nem így képzelte el az estét. Felállt, majd a gyönyörű városra néző ablakhoz állt.
- Lola, a szemeid. A szemeid megőrjítenek! - hallotta a háta mögött, veszélyes közelségből Zayn hangját. -Nem bírok magammal. Legszívesebben... - a lány nem hagyta hogy folytassa. Megfordult majd mutató ujját a fiú ajkára tette, majd a szemébe nézett. 
- Legszívesebben ezt csinálnád, nem igaz? - szája szélén egy huncut mosoly húzódott, majd Zayn szájára tapadt. Soha senkinél nem érezte még ezt a késztető vágyat. 
- Tégy magadévá! - nyögte. Zayn, a gyenge ruha anyag vállát elkapta, lassan lehúzta róla, Lola pedig védekezésre képtelenül állt. Ott állt előtte meztelenül, semmi nem választotta el őket egymástól. Az izgalomtól majd összecsuklott a térde, s ahogy Zayn magához szorította,érezte hogy a fiú hevesen kívánja.Hátravetette a fejét, és halkan felnyögött, mikor Zayn keze ismét felfelé a combja sima bőrén.
- Zayn. Zayn... - suttogta szinte magán kívül. Lola kezei nyugtalanul vándoroltak a férfi testén a csípője felé, hogy levetkőztesse. Zayn felnyögött, és elöntötte a vágy. Egyre hevesebben zihált, míg nem bírta tovább, egyetlen mozdulattal felkapta, és a kanapéra fektette.Zayn ajka elindult Lola szájától lefelé, a keményen feszülő mellek felé. Lola lehunyta a szemeit, és szinte fuldoklott, mikor Zayn ajkai a combjához értek.- Kérlek, Zayn! - könyörgött Lola rekedten, már nem bírta tovább, úgy érezte szétfeszíti a vágy. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor megérezte magában a férfit. Zayn még mindig tudott uralkodni magán, a mozgása lassú és finom volt. De a mozdulatai az idő elteltével egyre gyorsultak. Ahogy a testük összeért, Lola érezte, hogy árad szét benne a tűz. A teste először lassú, majd egyre sűrűbb hullámokban feszült, míg végül a szenvedély csúcsán felsikoltott. Aztán hallotta Zayn kitörni készülő üvöltését amely egy hangos nyögésbe fulladt, és érezte, hogy szétáradt benne a forró nedvesség.
- Hiányoztál! - lihegte Zayn, majd végig simított Lola izzadt arcán...


Jó olvasást! /Barnie/

*Happy shower to you!*

/John Grimes/

A reptéren vártam rá. Azt hittem, hogy soha nem ér oda, mikor megláttam a fekete BMW-t bekanyarodni. Messziről felismerem a kocsi hangját. Mosoly ült ki az arcomon mikor megláttam őt a volán mögött. Megállt előttem és leengedte az ablakot.
- Maga kért fuvart? - hajolt át az anyós ülésre.
- Igen, én. - hajoltam közelebb az autóhoz.
- Drága ára van. - húzta be a kéziféket, majd kiszállt a kocsiból. Hátra indultam a csomagtartóhoz. Felnyitottam majd beleraktam a bőröndömet. Olyan magasra felnyílt a teteje hogy nem értem el. Éppen ugrani készültem érte mikor John mögém állt és lecsukta azt.
- Hiányoztál! - ölelt át. A fejét a vállamra tette.
- Nekem még jobban. - pusziltam meg az arcát. Elhúzódott tőlem és megfordított. A kezem automatikusan a nyakára csúszott. Ajkait az ajkaimra tapasztotta és csókolni kezdett. Erőteljesen a kocsinak nyomott.
- Ne itt. Még valaki meglát. - hajoltam el tőle. A reptéren most kivételesen kevesen voltak. Hideg kezét az arcomra csúsztatta és felé fordította a fejemet.
- Tudják, hogy együtt vagyunk! - suttogta. Meg akart puszilni, de elfordítottam a fejemet.
- A nemi életünket azért nem kéne. - suttogtam a fülébe. Eltoltam magamtól és beültem a kocsiba. Mire becsatoltam az biztonsági övet addigra ő is beült a kocsiba. Éreztem, hogy engem néz és méregeti a testem. Hírtelen rá néztem, ijedtében egy nagyot pislogott.
- Elindulunk még ma? - nyomtam a fejemet a háttámlába.
- Máris indulunk! Csak le ne harapd a fejem. - indította be a kocsit.
- Bocsi csak nagyon fáradt vagyok. - fogtam meg a kezét. Megszorította és padló gázt adott. Az út hazáig fél óra. És ebből eltelt öt perc. Annyira hiányzott már az érintése. Ha haza értünk letámadom.
- Hol voltatok ma? - nézett rám. Nem válaszoltam neki. Próbáltam tartalékolni az energiámat.
- A föld hívja Jennát. - csalapált a kezével. Elmosolyodtam és a jelző lámpára mutattam.
- Zöld! - mondtam. Nem tudom miért, de mosolyogtam. Pedig fáradt vagyok és ilyenkor nincs nagyon jó kedvem.
- Na szóval hol is voltatok? - tette fel ismét a kérdést.
- Indonéziába. - szuszakoltam ki a számon.
- És jó volt?
- John, egy hónapig voltam ott. Nélküled. Szerinted jó volt? - elő tört az énem. Okvetlenül rá förmedtem.
- Jó, jó. Csak kíváncsi vagyok. - védekezett. Már megint egy piros lámpa. Ujjait idegesen a pohártartón dobogtatta. Figyeltem pár másodpercig, majd elindult a tekintetem a kezén felfelé, egészen az arcáig. Ideges volt, pedig nem szokott ilyen lenni.
- Valami baj van? - állítottam le az ujjait.
- Nincs! - rántotta el a kezét. Idegesen sebességbe rakta a kocsit és elég komoly arcot vágott.
- Ez az arc tisztára batmenes. - méregettem az arcát. Nem szólt semmit csak hajtott tovább.
- Már megint egy piros! - dühöngött. Idegességét ismét a pohár tartón vezette le. Lefogtam a kezét és közelebb húzódtam hozzá.
- Biztos minden rendben? - néztem rá.
- Persze, csak jó lenne, ha már otthon lennénk. Veled akarok lenni. Csak veled! - hajolt közelebb.
- Akkor mindent értek. - közelebb hajoltam hozzá és egy csókot adtam neki. Nem tudtam tőle elszakadni. A lámpa közben zöldre váltott. Pár autó ránk is dudált. Elhúzódtam tőle, majd elindultunk. Egész úton mosolyogtam.
- Milyen volt a napod? - fordultam felé.
- Unalmas. Mint a többi. Interjú, rajongók, rajongók és rajongók. - mondta unottan.
- Aha! - nyögtem. Még van vagy tíz perc hazáig.
- Ja tényleg. Láttam ma a reptéren egy bomba csajt. - mondta miközben behajtott az utcánkba. Kerekszemekkel néztem rá. - szőke haj, zöld szem, nagy mellek. - nagyot nyeltem. Ez most tényleg komoly John Grimes? Nem néztem rá csak hallgattam mit mond.
- Olyan csinos, szexis és vadító. - hajtott fel a kocsi bejáróra. A torkom összeszorult. Legszívesebben leordítanám a fejét. De jobbnak láttam, ha nem teszem meg.
- Pár hónapja már ismerem. Olyan gyönyörű arca van. Zöld szemei meg egyszerűen elcsábítottak. - áradozott. Behúzta a kéziféket és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, amit csinál. Ott van az a tökéletes csaj. És engem csókolgat.
- És Jennának hívják. - hajolt el tőlem. Fülig ért a mosoly az arcán. Kicsatoltam az övem és kiszálltam a kocsiból. Túlfáradt vagyok én ehhez. Becsuktam a kocsi ajtót és elindultam befelé. Ledobtam magamról a cipőt és a szobánkat céloztam meg. Nem érdekeltek az üdvözlések és a nyáladzás. Lehet bunkó voltam, de két napja nem aludtam. A tervem azzal, hogy Johnt letámadom porba hullott. Benyitottam a szobába és rádőltem az ágyra, mint egy zsák. Az ágyon a feküdtem csukott szemmel. Elég fárasztó napom volt. Utazás ide, utazás oda. De ilyen ez a túrafotózás. A hasamra akartam fordulni mikor éreztem, hogy megmozdul alattam az ágy, majd forró ajkait az ajkaimra tapasztja és vadul csókolni kezd. Kezemet a mellkasára csúsztattam. Nem volt rajta felső. Erőteljesen tolni kezdtem, majd lelöktem magamról. A lábai közé térdeltem és egy puszit adtam neki.
- Hmm... hová készülsz? - mértem végig a mellkasát.
- Zuhanyozni - mondta. Magához szorított és ismét csókolni kezdett.
- És jó lenne, ha... - átgördültünk és mélyen a szemembe nézett. –v elem tartanál. - nézett csábító zöld szemeivel.
- A francba. Túlfárasztó ez a meló. Most inkább aludnék egy jót. - mondtam szomorúan. Nagyot nyelt majd végig mérte az arcomat.
- Majd máskor! - mondta majd lemászott rólam. Mozdulatlanul feküdtem az ágyon és azon gondolkodtam, hogy mikor is csináltuk utoljára. Elég régen. Kimásztam az ágyból és elindultam kifelé a szobából. A fürdőt vettem célba. Már a szobaajtóból hallottam, hogy énekel. Halkan benyitottam a fürdőszobába. A zuhany alatt áll és énekelte a shower songot.
- I washing my hair in shower... - kiabálta. Beléptem az ajtón, majd halkan becsuktam. Elindultam a zuhanyzó felé. Léptenként dobtam magamról lefelé a ruhadarabokat. Már csak pár lépés választ el tőle. Ledobtam a melltartómat majd halkan elhúztam a zuhanykabin ajtaját.
-I wasing my hand. I washing my leg. I wasging my feet. - dudorászta. Közelebb léptem hozzá. - I washing my... I washing my... - a füléhez hajoltam és belesuttogtam. - leg. - kezemet a csípőjére csúsztattam. Egészen hozzá simultam. Orromat végig húztam a hátán egészen a válláig. Majd puszilgatni kezdtem a nyakát. Tudtam, hogy erre begerjed. Az orromat megcsapta egy ismerős illat. Ez az én kedvenc tusfürdőm. Amit egy hónapja nem láttam és éreztem a bőrömön. A kezemet a férfiassága felé kezdtem csúsztatni. De ő gyorsabb volt nálam. Megfogta a kezemet, hírtelen megfordult és a hideg csempének nyomott.
- Te sunyi! - simult hozzám.
- Te meg az én tusfürdőmmel zuhanyozol! - mondtam. Nem bírt mit mondani. Látszott rajta, hogy töri a fejét, hogy mit mondjon. A szeme ide-oda cikázott az arcomon. Olyan jó képű, istenem. Nem bírom tovább.
- Jó na! Hiányoztál! - mondta majd egy puszit adott. - de te, hogy, hogy itt? - engedett a szorításból. A kezemet el engedte és a falnak támaszkodott.
- Örülj, hogy itt vagyok! - ellöktem magamat a faltól és csókolni kezdtem. A víz továbbra is megállás nélkül folyt. Kezét a csípőmre csúsztatta majd tovább a fenekemre, majd belemarkolt és megfordultunk. Pont kettőnk közé folyt a víz. Mind kettőnk orrába bele ment.
- Itt egy kicsit necces! - köhögtem, majd újra forró csókolózásba kezdtünk. Belemarkolt a combomba és felemelt, majd a csempéhez nyomott. A nyakamat kezdte puszilgatni. Egyre jobban kívántam őt. Át tért a fülemhez. Gyenge pont, azonnal ráindultam. Körmeimet a tarkójába mélyesztettem. Lábaim körbe fonták a csípőjét, keze a combomat simogatta. A fülemtől a mellemig majd vissza. Mélyen a szemembe nézett. Meddig húzod még az időt? - mondtam magamban. Egy puszit nyomott az ajkaimra és lassan belém hatolt. Újra a nyakamat kezdte csókolgatni. A fejemet hátra vetettem és halkan nyögni kezdtem. Egyre erősebben kezdte szívni a nyakamat. Elengedte az egyik combomat, majd kezét az oldalamra rakta és felfelé csúsztatta, majd belemarkolt a mellembe. A gerincem ívbe rándult. Lábammal közelebb húztam magamhoz. Kezét a fejem mellé rakta és gyorsabban kezdett mozogni. A körmeimet a tarkójába mélyesztettem. Istenem, mindjárt itt van. A fülemet kezdte puszilgatni.
- Szeretlek! - suttogta. Majd egy hatalmasat döfött a csípőjével. Hangosan felnyögtem. Az egész testemet körbe járta. A gyönyör pillanata. Magamhoz szorítottam és csókolni kezdtem. Nyelve mohón játszadozott az enyémmel. Még gyorsabban mozgatta a csípőjét. Erősen a falnak nyomott és egy hangosat nyögött. Melegség öntötte el az alsó felemet. Az egész teste beleremegett, ahogy belém élvezett. Mind ketten csurom vizesek voltunk, pedig nem is a zuhany alatt álltunk.
- John meddig pepecselsz még? - kopogott be Edward. Mélyen a szemembe nézett John. Egy huncut mosoly jelent meg az arcán.
- Még nem végeztem! - kiabálta.
- De már másfél órája bent vagy! - mondta idegesen Edward.
- Ha ilyen jól mérted az időt, akkor mérd tovább! - mosolygott John.
- De szemét vagy! – suttogtam.
- Most csak te percek vannak. Sőt, csak te órák. Nem is. Csak te napok lesznek! - mosolygott. Újra magához szorított és csókolni kezdett. Egészen hozzám simult. De régen volt már ilyen jó napom. Újra vele és egy ideig maradok mellette. Nem is egy ideig. Egy életig.
- Le kéne már zuhanyozni. - motyogta John.
- Csak másfél órája zuhanyozol. - mosolyogtam. Lassan letett és kicsúszott belőlem.
- Az ágyban is folytathatjuk!- lépett a zuhany alá.
- Te már szinte végeztél. Én jövök! - mondtam kislányosan. Csak állt ott és mosta a haját. Mögé álltam és belemarkoltam a fenekébe. Továbbra is mosta a haját. Közelebb léptem hozzá és a férfiassága felé kezdtem nyúlni. Mint az elején. Ismét gyorsabb volt, mint én. Megfogta a kezemet és megfordultunk.
- Itt már jártunk egyszer! - mondta. Ki szabadítottam a kezemet a kezei közül. A tusfürdőmért nyúltam és végre zuhanyozni kezdtem. Éreztem teste melegségét a hátamon. Kivette a kezemből a tusfürdőt, majd a hátamat kezdte mosni. Minden érintése fel izgat. A testem tiszta libabőrös lett és kirázott a hideg. Kezeit a melleim felé kezdte csúsztatni, majd bele markolt és hozzám simult. Fejét a vállam rakta és egy puszit adott a nyakamra.
- Várlak az ágyban! - suttogta majd megszorította a melleimet. Elhúzódott tőlem és kilépett a zuhany kabinból. Két perc alatt végeztem a zuhanyzással. Fáradt voltam, de érte bármit megteszek, főleg az izgalmakért. Törölközőbe csavartam magamat és kimentem a fürdőből. Mikor benyitottam a szobába nem láttam sehol őt. Becsuktam az ajtót és elindultam a szekrény felé. Ha már így eltűnt, felöltözök. Ha akar még valamit küzdjön meg értem. Pár lépés volt még a szekrénytől mikor magához szorított. A nyakamat kezdte puszilgatni. A mellemhez nyúlt és egy mozdulattal kibontott a törölközőből. Majd ott folytattuk ahol abba hagytuk.

/Loi :D/

*Ösztön*

/Niall Horan/

Kézenfogva sétáltunk a sötét, és kihalt utcán. Nem szóltunk egymáshoz,de mindent elmondott ahogyan a kezemet fogta. Puha ujjai,az enyéimet karolták át. Örömmel tekintettem az aszfalton feltűnő árnyékunkra. Niall az a tipikus pasi,aki az első randin elbűvölt,és a második randevú csak természetesnek tűnt. Pislákoló villanyoszlop, nagy, égnek nyúló fenyő fák.

- Hát,itt lennénk. - sóhajtottam,közben a házamra mutattam. 

- Elkísérlek az ajtóig. - mosolygott rám. 

Nem tudtam ellenállni neki,és nem is akartam. Fellépkedtem a lépcsőfokokon, s lassan az ajtóhoz léptem. Bambán nézett maga elé,láttam rajta hogy szeretne valamit.

 - Jól éreztem magam. - törtem meg a köztünk lassan már kínossá váló csendet, s közben a kulcsomat kutattam a most feneketlennek tűnő redikülömben.

- Én is. - rázta meg a fejét. - Hát,én most megyek. Nem zavarok tovább. - lassan kezdett csúszkálni a lába a lépcsőn. Nem. Most nem szabad elengednem. Gyorsan,valamit ki kell találnom hogy magamnál tartsam.

- Öhm...nem jössz be? Iszunk valamit. Már ha van kedved, természetesen. - hadartam.

 - Hááát. - húzta a választ -De csak egy kicsit.- egy kis fény csillant a szemében.
Lábát visszarántotta majd miután kinyitottam az ajtót, utánam eredt.
- Dobd le a kabátod és a cipőd ide! - mutattam az előszobai fogasra.
Lekaptam a kabátom majd egyenesen a konyhába vettem az irányt. Kinyitottam a hűtőt,és valami hideg innivaló után kutattam. - Narancs jó lesz? Vagy csináljak limonádét?
- A narancs tökéletes! - kiáltott még mindig az előszobából. - Amúgy,ezek a te rajzaid? - lépett be a konyha ajtón.
Kikaptam az üveget a fridzsiderből és igyekeztem válaszolni.
- Igen. Többnyire az enyémek. - kezébe adtam a pohár narancslevet majd a pultnak támaszkodtam. Velem szembe állt,s lassan szürcsölgette a jéghideg innivalót.
- Szépen rajzolsz! Engem nem lenne kedved lerajzolni?- mosolygott kajánul.
Van valami a mosolyában, valami, ami egyszerűen megörjített.Csak bólintottam, közben a pohár aljára kacsingattam. Nem vette észre hogy nézem őt és azt ahogyan szemeivel testemet méregetette. Arcán csillogott valamilyes féle huncut mosoly. Tekintetét kerestem,de ő csak a poharára és annak tartalmára koncentrált, s lassan kortyolgatta azt. Beleborzongtam abba, hogy Én és Ő, csak mi ketten vagyunk a lakásban. Elgondolkodtam azon mennyi lehetőségünk lehetne arra, hogy hasznosan töltsük el az estét. Nagyon elbambulhattam, mert mikor felnéztem éppen egy gyors mozdulattal tette le, a már üres poharat. Ellökte magát pulttól majd hozzám lépkedett. Kivette a kezemből a poharat, letette a pultra, majd lassan végig simított az arcomon. Megremegtem. A szívem kiszakadni készült a mellkasomból. Méreg zöld szemei az arcomat fürkészték. Olyan közel volt, túl közel. Kezét a derekamra rakta,majd teljes erejével a konyhapultnak nyomott. Megállt, nem mert mozdulni. Ajkai után kaptam. Mézédes ajkai simogatták az enyémet. Éreztem, hogy kicsit meglepődött a lépésemen, de nem tiltakozott. Nyelvét lassan áttolta a számba míg nem az enyémbe ütközött. Különös borzongás töltött el. Kirázott a hideg. Átkaroltam a nyakát és átadtam magam neki. Nem érdekelt hogy ez csak a második randink,akartam őt, itt és most. Lábamat a derekához emeltem. Szája éhesen tért át a nyakamra. Erősen megszívta a bőrt, mire felmordultam. Keze játszani kezdett a testemen. Izgatóan végig simított az oldalamon majd megmarkolta a combom,majd a fenekemet. Szája egyre lejjebb haladt, mikor nyelve a ruhámba ütközött. Rámnézett,majd a felsőmre. Mutató ujját a pántba akasztotta,és egy egyszerű mozdulattal lerántotta azt a dolgot, ami eddig visszatartotta a vadállatot. Megmarkolta a mellem, majd ismét a nyakamat faldosta. Merev férfiassága egyértelműen fúródott a hasamba. Szabad kezemmel a pólója alá nyúltam, és végig simítottam testén. Elhátrált, majd megvált tőle. Ajka éhesen tapadtak az enyémre. Belefeledkeztem a csókjàba. Ha anyu tudnà mit készülök csinálni...De időm sem volt belegondolni, mert Niall felkapott és a nappaliban lévő kanapéra fektetett. Lerángatta magáról a farmerját,majd leült a kanapé szélére. Ennyi?! Soha nem kívántam még így senkit, és Ő itt megállt. Éppen felülni készültem, mikor, a még rajtam tanyázó nadrágra csapott.
- Ne menekülj! - vigyorodott el,majd felém mászott. Forró teste az enyémhez simult. Végig nyalt az alsó ajkamon,majd csókolni kezdett. Kezemet ágáskodó boxerébe csúsztattam. Éreztem forró férfiasságát. Amint hozzáértem, Niall ugrott egyet. Behunyta a szemét, majd az aktust imitálva, elöre döfte a csípőjét.
- Vic, el fogok menni, ne csináld, kérlek! - hangja kétségbeesett volt. Kihúzta a kezemet az alsójából, majd a fejem felé nyomta.Kezével kapkodóan gombolta a nadrágomat, majd mikor már csak egy szál fehérnemű volt rajtam, felkönyökölt.- Hmm. Nem rossz! - nyalta meg az ajkát. Felvont szemöldökkel néztem a teljesen kipirosodott arcára. - Gyönyörű vagy! - nyelt egyet, majd mocorogva megvált a boxerétől. Ismét felém kerekedett. Lehámozta rólam az alsómat, majd rámnézett. Szemében láttam a vágyakozó tüzet. Fejem mellé tenyerelt, majd hosszan csókolni kezdett, s közben lassan belémhatolt. Belenyögtem a csókba. Isteni érzés volt,ahogyan ütemesen kezdte mozgatni a csípőjét. Testén apró verejték cseppek jelentek meg, s nagyokat nyögött. Ajkai nyakamat kényeztették, Én pedig izmos vállába "kapaszkodtam". ~Niall minden fiúnál másabb. Nem csak szexre kellek neki, érzem. Érzelmes srác,akinek szüksége van egy lányra,akihez odabújhat, aki kényeszteti Őt.~Gyorsan mozgott, és néha a nyakamba harapott. Nyögdécselésünk visszhangzott az üres lakásban. Niall hangja meglepően mélyebb volt, mint általában. Szemeit összeszorítva koncentrált Rám és "dolgára".
- Victoria nem bírom tovább! - nyögte, kissé felegyenesedett, majd éreztem ahogyan megfeszül és belém élvez. Egyszerre mintha áram futott volna végig a gerincemen. Átéltem életem legnagyobb orgazmusát. Magamhoz szorítottam, majd egy hangos sikoly hagyta el a számat. Hogy tompítsa a hangom, ajkát az enyémre nyomta.Ziháltunk mind a ketten. Fejét a mellkasomra hajtotta, Én meg izzadt haját simogattam.
- Liam nem lesz féltékeny? - nevettem.
- Nem érdekel! - mosolyodott el. - Engem jelenleg csak Te érdekelsz! - mondta majd apró puszikat nyomott a mellemre...

Jó olvasást! /Barnie/

*Call Me Maybe*

       /John Grimes/

London magasra nyúló iroda házaiban dolgozik Jenna Andrews. A nap már a horizontot érintette mikor készülődni kezdett haza felé. Éppen a kocsi kulcsért, nyúlt mikor a főnöke belépett az irodájába.

- Ma tovább kell dolgoznod! – tett egy adag papírt az asztalára. Jenna megvonta a vállát. Levette a kabátját és visszaült a székébe.

- Egyedül is boldogulok! – mondta a főnökének. A főnök lassan kisétált az ajtón, majd becsukta maga után. Behúzta magát az asztalhoz és keményen dolgozni kezdett.

Este tíz órát ütött az óra. Kitolta magát az asztal mögül és a titkár nőjét kérte, hogy hozzon egy csésze kávét neki. Az ablakhoz lépett és szerelmére gondolt. „Vajon mit csinálhat? Otthon van már?” – cikáztak a gondolatok a fejében.

- Itt a kávé! – nyitott be a titkárnő az irodába.

- Köszönöm! – fordult felé. Letette a nő az asztalra kávét és kiment. Lassan szürcsölgette a kávét. Majd leült a székébe, hátra döntötte a fejét és becsukta a szemét. Lassan kezdte elnyomni az álom, majd megcsörrent a telefonja.

Aznap nagy koncertet adtak. John Grimes fáradtan lépegetett felfelé szerelme lakása felé. Gondolta, hogy nem lesz otthon és majd meglepi mikorra hazaér. Lezuhanyozott és konyha felé vette az irányt. Mivel ikertestvére nélkül nem csinál semmit, ezért együtt főztek neki. Ugyan a végeredmény nem az lett amit kigondoltak, de az is megtette. Edward elment aludni. Ő viszont a kanapéra ült és várt. Hosszas percekig ült ott. Nagyok pislogott és párszor már a feje is bólintott párat. Nem bírt tovább várni. Bement a szobába és ledőlt az ágyra. Oldalra fordult és aludni próbált. De nem ment neki. Forgolódott, hátról hasra, hasra oldalára. De sehogy nem volt jó. Épp Jennára gondolt. Tudta, hogy ő hiányzik mellőle. Hiányzik neki az ölelése és csókjai. Felült az ágyon majd elindult az ajtó felé. Hallotta, ahogy csapódik Edward szobájának az ajtaja. Lassan kinyitotta a szobaajtót és kilépett rajta. Hangokat hallott Edward szobája felől. Elmosolyodott majd visszament a szobába. A telefonjáért nyúlt és Jenna számát tárcsázta. A harmadik csörgésre felvette.

- Szia! – szólt bele bársonyos hangon a telefonba Jenna.

- Mikor jössz haza? – kérdezte John. Jenna szomorúan nézett kifelé az ablakon.

- Nem tudom! – mondta Jenna. Hangja fáradt volt és keserves.

- Pedig készültem neked! – mondta gyerekesen John.

- Hmm… Igen és mivel? – ült vissza a székbe Jenna.

- Főztem neked lassagnét. Vagyis főztünk. – javította ki magát.

- Azt hittem mással! – mondta csalódottan Jenna. John azonnal tudta, hogy mire gondol. Fantáziája határtalan volt. Leült az ágyra, mély levegőt vett, majd belekezdett.

- Mit csinálnál, ha most itt lennél velem? Kettesben, zárt ajtók mögött. – kezét az álla alá helyezte. Jenna kicsit gondolkodott rajta.

- Elsőnek csókolgatnálak. – mély levegőt vett, becsukta a szemét és hátra dőlt a székben. – majd a nyakadat puszilgatnám. – John arcán mosoly jelent meg. Becsukta a szemét és oda képzelte, amit csinálna. – majd megcincálnám az ajkaidat és lassan játszani kezdenék a nyelveddel. – Jenna lassan végig húzta kezét a vállán. Egyszerűen ráindult az egészre. – folytasd! – parancsolta. John megköszörülte a torkát és bele kezdett.

- Bele markolnék a fenekedbe, és az ölembe húználak! Lassan ledöntenélek az ágyra és tapizni kezdenélek. – nyelt egy nagyot és lejjebb csúszott az ágyon. – erősen megmarkolnám azt a formás melledet. – Jennát kirázta a hideg. Előre hajolt és rátámaszkodott az asztalra. – majd letépném rólad a felsőt! És puszilgatni kezdeném a hasadat! – Johnnak egy nagy ötlete támadt. Felült az ágyon és elindult a szekrény felé. – lassan kigombolnám a nadrágodat és végig csókolgatnám a lábad! – elővett egy inget és egy farmert. Fél kézzel kezdett öltözni. – majd visszafelé haladnék. – Jenna nagyot sóhajtott és az előtte lévő papír kupacra nézett. – a hasadon végig húznám a nyelvemet, két nagy csókot adnék a melleidre és vadul csókolni kezdenélek. – John lassacskán felöltözött és elindult kifelé a lakásból. – most folytasd te!

- Magamhoz szorítanálak és… - megállt, nem tudta tovább mondani. – ez nem megy így John! Tudom, hogy sokat dolgozom, de ez így nem megy! Holnap úgy is hétvége és nem dolgozom. Remélem nektek sem lesz koncertetek és bepótolunk mindent. De ez így nagyon rossz. – John közben egy taxit fogott és elindult az iroda ház felé.

- Nem lesz koncertünk még interjúnk és fotózás sem. – ahogy egyre közeledett a ház felé egyre izgatottabb lett. – de tudod te azt folytatni. – mosolygott. – magadhoz szorítanál és? Mit csinálnál? – Jenna megfordult a székkel és a sötét eget kezdte bámulni.

- Le löknélek magamról és rád másznék. Levenném rólad a pólódat és puszilgatni kezdeném a hasfaladat.- Jenna megnyalta a száját és oda képzelte magát és Johnt az ágyba. – lefelé haladnék egészen a nadrágodig. Lehúznám rólad és a boxert is. Lassan végig nyalnám a férfiasságodat. – Johnnak már a gondolat is izgató volt. Érezte, ahogy odalent egyre szűkebb a hely. Kiszállt a kocsiból és belépett az iroda házba. – majd felfelé haladnék és megszívnám a mellbimbódat. Majd megszívnám a nyakadat. – Jenna fel állt a székből és az ablakhoz lépett. – most te jössz! – mosolygott Jenna. John már a liftben állt és alig várta, hogy oda érhessen hozzá.

- Kicsatolnám a melltartódat és eldobnám! – megnyomta a hetes gombot és várt. – majd átfordulnánk és beleharapnék az ajkadba majd a lefelé haladnék és végig nyalnék a melleden. – Jenna nagyot nyelt. Legszívesebben sírt volna, annyira kívánta John. – majd haladnék tovább lefelé. – John megérkezett. Kilépett a folyosóra és a szembe lévő ajtót vette célba. A mögött volt Jenna irodája. – bele akasztanám az egyik ujjamat a bugyidba. – egyre közelebb volt az irodához.

- Nem mehet be! – mondta a titkárnő.

- Majd lassan lehúznám rólad! – John elmutogatta a nőnek, hogy éppen vele beszél. És a titkárnő szó nélkül beengedte. Jenna nem hallotta, hogy kinyílik az ajtó.

- Itt vagy még? – kérdezte. John halkan mögé sétált és a füléhez hajolt.

- Közelebb, mint gondolnád! – majd kinyomta a telefont. Jenna nem mert megmoccanni. Talán nem is akart. John lassan kivette a telefont a kezéből és letette az asztalra. Visszalépett Jenna mögé és puszilgatni kezdte a nyakát. Kezét a csípőjére rakta és megfordította. Jenna elrugaszkodott a földtől, John, pedig felemelte. A lendülettől kicsit megbillent hátra és neki esett az asztalnak. Közben vadul tépdesték egymás ajkait. Megfordult és asztalra fektette Jennát és mindent lesepert róla. Aztán levette a kabátját. Ismét felemelte és lassan elindultak a sarokban lévő kanapé felé. Jenna, John ágaskodó hajába dúrt. Neki nyomta a falnak és a nyakát kezdte csókolgatni. Jenna ajkai közül egy halk nyögés csúszott ki. John keze a blúzán lévő gombokkal küszködött. Megint magához szorította és ledobta a kanapéra. Felé kúszott és csókolni kezdte. Jenna lába körül fonta John csípőjét. Vadul tépdesték egymás ajkait. John keze ismét a blúzon lévő gombokat kezdte kigombolni, de sok gombot vélt rajta és már nagyon kívánta a lányt ezért letépte róla azt. Egy gomb sem szakadt le a blúzról. Jenna nagyot nyögött, majd a nyakát kezdte szívni. Jenna keze John ingjével szerencsétlenkedett közben nagyokat nyögött az erőteljes szívásoktól. John elhajolt tőle és kibújt az ingből. Visszatért Jenna nyakához és lefelé vette az irányt. Apró puszikat adott a hasfalára, hogy jobban felizgassa, de nem kellett sokat kényeztetni. Lassan elért a szoknyájáig majd lehúzta róla. Csak fehérnemű volt a lányon. Lassan beleakasztotta az ujját a bugyijába. John elmosolyodott.

- Hmm… Itt hagytam abba! – mondta szenvedélyesen. Majd lassan kezdte lehúzni róla azt a könnyed anyagot.

- Akkor folytasd! – nyögte Jenna. Teste izzadni kezdett a vágytól. John végig húzta kezét Jenna lábán. Lassan szétnyitotta lábai, végig nyalta a belső combját majd nyelvét lassan végig húzta csiklóján. Jenna teste bele remegett. Nyelve kör-körös mozdulatokat írt. Jenna száját hangos nyögések hagyták el. Teste ívbe rándult. Érezte, hogy közel a csúcs. John keze felfelé csúszott Jenna oldalán. Egyre erősebben mozgatta nyelvét, majd felkúszott hozzá és megcsókolta. Csípője ugrott egyet Jenna csípője felé. Keze a nadrágja gombját kereste, de nem találta egyhamar. Mert csípője hozzá simult a Jennáéhoz. Lassan eltolta magát tőle és megpróbálta magáról letolni a nadrágot. Nem volt könnyű, teljesen rátapadt az ajkaira. Elhajolt tőle és levette a nadrágját és a boxerét is. Kezét Jenna háta alá csúsztatta és kicsatolta a melltartóját. Levette róla és felcsúszott hozzá. Jennát kirázta a hideg. John merev férfiassága hozzá simult Jenna combjának. Nyelvét végig húzta a nyakán, majd a mellét vette célba. Szájába vette bimbóját és szívni kezdte. Jenna száját egy halk nyögés hagyta el. Fogai vadul tépdesték bimbóját, majd újra az ajkaihoz tért vissza. Kezét lassan Jenna combjára csúsztatta. A lábai közé térdelt és lassan beléhatolt. A hátába mélyesztette a körmeit. John halkan felnyögött. Egyre gyorsabban mozgatta csípőjét. Jenna száját egy nagy nyögés hagyta el. Kint a titkárnő elmosolyodott. Felvette a kabátját és távozott. Egyszerre ziháltak. Testükön patakokban folyt a verejték. Mindketten elfoglaltak. Régen voltak már egymásié. John teste kiegyenesedett, és hangos nyögés hagyta el a száját. Majd beleharapott Jenna ajkába és benne ment el. Párat lökött csípőjével és ránehezedett Jennára. Jenna nem akarta, hogy megálljon. Még nem ért el orgazmusa csúcspontjára.

- Ne hagyd abba! – suttogta a fölébe Jenna. John nagyokat pislogott. Ő sem tudott leállni, de már fáradt volt. Fejét Jenna felé fordította, és a nyakát kezdte puszilgatni. – tudod te azt folytatni! – nyalta meg a fülét Johnnak. John mélyen a szemébe nézett. Jenna magához szorította és csókolni kezdte. Nyelvét átcsúsztatta a szájába és lassan játszani kezdett John nyelvével. Hangosakat nyögtek, majd John újra mozogatni kezdte a csípőjét.

Loi :))

*Forróság*

/John Grimes/

Egy hosszú hétvége. A sajtó távol. Végre mindketten ráérünk és relaxálhatunk. Tűkön ülve vártam, hogy mikor jön értünk a kocsi. A hajamat csavargattam és a lábamat rezgettem. Izgultam, de nem tudom mi miatt.  John belépett az ajtón és a nyakkendőjével szerencsétlenkedett.

- Na, mi az izgulsz? – nézett rám. Csak bámultam előre. Soha nem voltam ilyen helyen. Masszőrök, élményfürdő, szauna.

- Mikor jön már ez a kocsi? – lépett az ablakhoz. Nem figyeltem rá. A térdemre könyököltem, fejemet a tenyeremre támasztottam. Vajon mennyi lehet a lakosztály? Bele se merek gondolni. Borsos ára lehet és Johnnak valami bejelenteni valója, van. Edwardék is jönnek majd csak később. Valami nagyon fontos lehet. Nem gondolok inkább semmire, mert még teljesül.

- Hömmmmm…- nyögött John. Nem figyeltem már megint. Csak azon járt a fejem, hogy mi lehet az a fontos hír. Ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lágy és puha ajkak. Egyre vadabbul csókolt. Egyszer sem csókolt így. Nem vadult és nem dugta le a nyelvét a torkomon. Ezeket mindig én csináltam és csinálom is. Ő mindig épp csak áttolta a számba, de nem így. Egyszer már csináltuk és akkor is én voltam a vadabb.  Lassan tolni kezdett hátra felé. A kocsi dudált, de ő csak folytatta. Löktem rajta egyet, de nem reagált.

- Hm…hm… hmmm?? – nyögtem.

- Mi az? – hajolt el tőlem. Majd megint dudált egyet a kocsi. – áh már értem. – mászott le rólam. Kicipeltük az ajtón a bőröndöket. Bezártuk a lakás ajtaját, majd kézen fogva sétáltunk le a kocsiig. Liam és egy kigyúrt nagy gorilla jött értünk.

- Ő? – mutattam a King Kong-ra.

- Ő vigyáz majd rátok. – fordult hátra Liam.

- És…

- Nem fog a nyakatokon lógni, csak a közeletekben lesz. – mondta Liam.

- Akkor…

- Csak távol tartja majd a rajongókat és az újságírókat. – fordult felém John. – néha jól jön! – nyugtatott. Tudta, hogy kiakadok, ha szívják a vérünket, és a nyakunkon csüngenek.

- Megérkeztünk! – szólt közbe King Kong. A hotel gyönyörű volt. Rózsa kert, szökőkút és egy hatalmas nagy épület. Meseszép. John itt is kézen ragadott és úgy mentünk be a hotelba. Belül is gyönyörű volt. Márványoszlopok, szobrok. A recepciós hölgy nagyon mosolygott ránk. King Kong igen is betartotta a távolságot. Megállt az ajtóban. Neki is lesz egy külön szobája. Mennyit költhetnek rá? Felesleges pénz kidobás.

- Egyáltalán minek ő ide? – suttogtam Johnnak miközben a nő elintézte a szobát.

- Hogy megvédjen! – nézett rám.

- Teljesen felesleges volt. – húzódtam el tőle.

- Pedig hidd el, hogy szükség lesz rá! – mondta. Nem tudom miért, de irritált az a csávó. Kopasz, kicsi szakáll, body builder. Kicsit se néz ki pedofilnak.

- 458-as ötödik emelet, balra. – mondta a recepciós.

- Köszönjük. – mondta John majd húzni kezdett a lift felé. Megnyomta a felfelé gombot. Sunyin hátra néztem, hogy jön-e King Kong. – most miért baj, hogy itt van? – nézett rám.

- Nem lenne baj, ha nem nézni ki így!

- Pedig tök jó fej. – lépett a liftbe.

- Szerintem meg elég pedo. – léptem mellé.

- Szerintem meg… - húzódott közelebb hozzám. – izgi hétvégénk lesz! – nyomott a liftfalának. Megnyalta a száját, a homlokát a homlokomra nyomta. – szeretlek! – mondta majd kinyílt a lift ajtaja. Egy fiatal pár szállt be. Nagyon boldognak néztek ki. John rám mosolygott. A negyediken kiszálltak. Csak ketten maradtunk a liftben. Megszorította a kezemet és magához rántott. Szorosan ölelt magához. Majd megérkeztünk. Előre engedett. Elfordultam balra. 451, 457 hol lehet a miénk, ha így össze vissza van számozva? John a szemem elé kötötte a piros nyakkendőjét.

- Hé! – nyúltam a szememhez.

- Ne vedd le! – a kezét a csípőmre rakta és irányítani kezdett. Imádom mikor ilyeneket csinál. Mindig meglep. Megállított majd kinyitotta az ajtót. Betolt rajta, majd levette a nyakkendőt.

- Tádáááá! – mutatott körbe. A szoba fehér és arany színekben tündökölt. Gyönyörű. Beljebb léptem. Mikor meg láttam azt a nagy francia ágyat egyszerűen, lefagytam. Rá néztem Johnra, aki a fürdőt vette célba. Ledobtam a bőröndöt, és az ágyra vetődtem. Olyan puha és selymes volt.

- Hmmm…- nyögtem. Nem tudtam abba hagyni. Simogattam a takarót. Szaténból volt. Kényelmes, bársonyos, puha. – hmmm… – nyögtem ismét. A hátamra fordultam és becsuktam a szemem. Mintha egy felhőn ülnék.

- Csatlakozhatok? – kérdezte John.

- Nem! – terültem szét az ágyon.

- Pedig van ott még hely! – mondta. Nem válaszoltam. – hívom az őrünket! – kipattant a szemem.

- Csak Kinget ne! – ültem fel.

- Enni kéne valamit! – ült az ágy szélére.

- Nekem is hozol? – feküdtem vissza. Éreztem, hogy megmozdul alattam az ágy. Felnéztem de nem volt sehol.  Ki kecmeregtem az ágyból és az ablakhoz léptem. Gyönyörű kilátás nyílt a tájra és egy erkély is volt. A hasam nagyot kordult. Lementem az étterembe. Nem tudom, hová lett John. King Kong és Liam is eltűnt.

- Jó napot! Mit hozhatok? – állt mellém egy kedves pincérnő.

- Egy hideg szendvicset! – néztem körbe. Próbáltam keresni John de nem láttam. Vajon mi lehet az a nagy kérdés? Lehet ezért tűnt el olyan hírtelen?

- Tessék itt a szendvics. Hozhatok még valamit? – kérdezte a pincérnő.

- Egy narancslevet. – mosolyogtam. Lenéztem a szendvicsre, ami nem az volt. Egy fém tálon egy boríték. Körbe néztem majd kibontottam. „Gyere a medencékhez! Ott vár valami meglepi. Keresd a vízi mentőt.” – Ennyi? – mondtam magamban. Visszazártam a borítékot és elindultam a fürdő felé. Mikor megláttam a medencék feliratot a szívem gyorsan kezdett verni. Kinyitottam az ajtót. Ez tényleg élményfürdő. Felülről három csúszda, bele a medencébe. Próbáltam keresni a vízi mentőt, de sehol se volt. Körbe mentem a medencén. Páran elég furán néztek rám. Körbe-körbejárkáltam, de nem találtam. Egy bizonyos nevetésre lettem figyelmes. Elkezdtem felé menni, majd bele ütköztem egy férfibe.

- Oh bocsánat. – mondtam. Nem mondott semmit, csak egy borítékot nyújtott. Végig néztem rajta. Síp, piros úszónadrág és egy fehér póló. Szóval ő lenne az a bizonyos vízi mentő. Elvettem a borítékot, majd kibontottam. „Sajnálom, nem nyertél. A vízi mentő talált meg. Gyere az öltözőkbe.” Szóval játszik velem? Ha játék hát legyen. Kihívás elfogadva! Az öltözőkhöz mentem. Settenkedve mentem be. Mintha egy kém lennék. Egy elég fura nő állt a női öltöző bejáratánál. Végig nézett rajtam. Egy kulcsot adott, amin egy szám volt. Bevezetett az öltőzőbe és a magam útjára engedett. 16. Mily meglepő szám. Kigondolta volna. Mikor megtaláltam a szekrényt, azonnal kinyitottam. A piros bikinim, egy fehér törölköző és egy levél. Már megint. „Öltözz át és gyere a medencéhez! Ne siess! Van időd.” Majd persze. Gyorsan átöltöztem és siettem a medencéhez. Ledobtam magamról a törölközőt és beleugrottam. Egy ismerős amerikai zászlós úszónadrágos férfit láttam magam mellett elúszni. Megállított.

- Kövess! – mutatta a kezével, majd elkezdett úszni. Követtem. Elsőnek mélyen úsztunk majd egyre feljebb. Majd egy sötét helyre tértünk be. Nem bírtam tovább levegő nélkül. Felálltam. Nem láttam sehol John-t. Mélylevőt vettem és lebuktam a víz alá. Egy kék fehér és piros fehér alsóval találtam magamat szembe. Felemelkedtem és ott állt előttem. Haja a szemébe lógott. Kisepertem belőle, majd megfogta a kezemet.

- Megszegted a szabályokat! – fogta meg a másik kezemet is.

- Meguntam a leveleket! – hajtottam le a fejemet. – sajnálom. – az álam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Kezemet a nyakába rakta és közelebb húzott magához.

- Kemény büntetéssel jár! – szorított magához, majd csókolni kezdett. Keze a csípőmre csúszott és vadul csókolt. Csak álltunk ott és csókolóztunk. Nem kellett más.

- Mi a büntetésem? – kérdeztem.

- Majd még eldöntöm. De számíts a legrosszabbra! – mosolygott. Elindult kifelé. Utána eredtem és a hátára ugrottam. Egy kicsit feljebb dobott és majdnem előre estem. Majd kivitt a medencéből és az öltözők felé vette az irányt.

- Most hová viszel? – súgtam a fülébe. Mohón mosolygott. Valamit tervez! És valamit nekem is ki kell találnom! Teljesen a női öltöző ajtajánál tett le.

- A szaunába megyünk! Oda gondolom, tudod, hogy kell bemenni? – kérdezte.

- Gondolom a két lábamon. – mosolyogtam.

- Te őrült vagy! – hajolt közelebb hozzám. Kezdtem fázni, ezért magamhoz húztam, és csókolni kezdtem. Egyre közelebb húztam magamhoz. Mellkasa hozzá simult az enyémhez. A lábamat a csípőjéhez emeltem és vadul csókoltam. Cipő kopogásra lettem figyelmes, de nem nagyon zavartattam magamat. Csókoltam tovább.

- Fiatalok, ha kérhetem ne itt! – mondta az a fura nő az öltözőből. – magának Mr. Grimes nem itt van a helye!

- Máris megyek! – sütötte le a tekintetét John. Elindult a folyosón én pedig befelé. Levettem a bikinimet majd egy fehér törölközőbe csavartam magamat. Megkérdeztem attól a kedves kinézetű nőtől, hogy merre van a szauna. A folyosó végén jobbra. Kicsit sem volt feltűnő, hogy nagybetűkkel ki volt írva, hogy SZAUNA. Mosolyogva mentem végig a folyosón. Mikor a férfiöltöző elé értem, John csatlakozott hozzám. Vajon mi lehet az a hír? Csak ezen járt a fejem. Hírtelen berántott az egyik fülkébe. Lépcsős faülés. És vagy kétezer fok. Kicsi volt az egész. Nem így képzeltem el egy szaunát. John valamit öntött a fekete kövekre.

- De ez amúgy, miért ilyen kicsi? – néztem körbe. John felöl nagy pára csapódott ki. Alig láttam.

- Mert ez ilyen kis pár embereknek van kitalálva. - indult felém. Felső teste ámulatba ejtő volt. A szemem megakadt rajta. Csak bámultam izmos hasát.

- Neked mióta ilyen kockás a hasad? – simítottam meg a hasfalát.

- Régóta! – mosolygott.

- Elég régen láttam már. És azóta, sokat változott. – csodálkozva néztem rá. Fel öltem a legtetejére. John szorosan mellém ült. Meg fogta kezemet és a hasára rakta és csúsztatni kezdte felfelé. Bele rakta a kezemet a nyakába és magához húzott. A szemem még mindig a hasán volt, majd lassan végig mértem egészen az arcáig. A szemembe nézett. Minden leolvasható volt róla. Közelebb hajoltam hozzá. Szeme vadul méregette az arcomat. Hírtelen megcsókolt. Elsőnek csak lágyan csókolt és lassan. Erősen szorított magához. Egyre melegebb lett idebent. Lassan tolni kezdett hátra felé. Ellenkezni se tudtam volna. Nem is akartam. Keze a rajtam lévő törölközőt tapogatta. Ajkai vadul tépdeste az enyémet.  Sunyin lecsavarta rólam a törölközőt. Mintha nem csinált volna semmit, úgy csókoltam tovább. Kezemet végig húztam a hátán. Teljesen izzadt volt. A nyakamat kezdte csókolgatni. A kezem megállt ott, ahol volt. Halk nyögések hagyták el a számat. A nyakam mindig gyenge pont volt számára. Nagyokat szívott rajta majd elindult lefelé. A mellemet vette célba. Apró puszikat adott rá. Majd szájába vette a bimbómat, majd megszívta azt. Nyelvét végig húzta egészen a nyakamig majd ismét csókolni kezdett. Izzadt teste hozzá simult az enyémhez. Kezemet tovább csúsztattam lefelé egészen a törölközőig. Csípője egy nagyot döfött előre. Merev férfiassága a csípőmbe fúródott. Lassan kibontottam a törölközőt, levettem róla és eldobtam. Keze a csípőmön csúszott felfelé. Végig az oldalamon, majd a körmét belemélyesztette a mellembe. Halkan felnyögtem, a csípőm ugrott egyet. Nagy sistergést hallottam. Oldalra fordítottam a fejemet. A kövek megint gőzölögtek. Nagy pára lett a szaunában. John eltűnt felőlem. Már készültem, hogy felölök, mikor az alsó ajkamba harapott. Kérdően rám nézett, csak bólintottam egyet. Lassan belém hatolt és mozogni kezdett. Kezemet a hátára tettem és magamhoz szorítottam. Nyelve játszadozni kezdet az enyémmel. Szóval ezt akarta már reggel is. Egyre gyorsabban mozgott és egyre melegebb lett. Nem bírtam már szusszal. De elkezdtem érezni azt a bizsergető érzést. Csípőjét már egész gyorsan mozgatta. Testemet körbe járta az orgazmus adta érzés. Mindenem bizsergett. John lassan kiegyenesedett felettem. Egyszerre ziháltunk. Még párat lökött, majd megállt.

- Nem is lehetnénk bent ilyen sokáig! – nézett rám.

- Meddig lehetnénk bent? – mértem végig az arcát. Hajából csöpögött a verejték.

- Kábé háromnegyed óráig? – mondta. Magamhoz húztam, és csókolni kezdtem. Majd folytatta ott, ahol abba hagyta. Újra mozogni kezdett bennem. Ajkait a nyakamra tapasztotta és szívni kezdte. Halak nyögés hagyta el a számat. Egyre jobban szívta. Már kezdett fájni. A gőz körülöttünk megszűnt. Testemet ismét elöntötte a gyönyör. Lassan lemászott rólam. Pont jókor.

- Hova mész? – ültem fel.

- Ideje kimennünk! – csavarta maga köré a törölközőt. Én is követtem. Lassan leléptem és mellé álltam.

- Mehetünk! – fogtam meg a kezét. Mindkettőnk haja izzadt volt és a melegtől kipirult az arcunk. Vagyis attól is. A női öltözős felügyelő nő, nagyon megnézett minket. Csak rá mosolyogtam és tovább mentünk. Felöltöztünk majd felmentünk a szobába. Már sötét volt. John azonnal berontott a fürdőbe. Még meg sem néztem. Az ajtóhoz léptem. Hallottam, ahogy engedi a vizet.

- Csatlakozhatok? – kopogtam be.

- Nem! – kiabálta. Hát jó ezt visszakaptam. Leültem az ágyra és ledőltem rá. Ez a nap már így tökéletes. Nem is lehetne jobb se rosszabb. Becsuktam a szeme és visszagondoltam az elmúlt pár hónapra. Csodás és tökéletes hónapok. Talán túl tökéletes is.

- Mehetsz! – mondta John. Kinyitottam a szeme és felettem állt egy száltörölközőben. Eltoltam majd a bőröndömhöz léptem. Kivettem belőle a kedvenc hálóingemet.

- Ne azt vedd fel! – állt mellém. Kérdően nézett rám. – öltözz ki! A büntetésedhez kell.

- Ez jó lesz? – húztam ki a piros melltartómat a bőröndből. Elmosolyodott és megvonta a vállát. – öltözz már fel! Meg fog fázni a kicsi tested. – rántottam meg rajta a törölközőt. Majd lehullott a földre.

- Extra  büntetés! – nyúlt a törölközőért. Nagyot nevettem majd kikerestem a ruhát. Bezárkóztam a fürdőbe. Csodálatos bézs és fehér színben úszott az egész és vízben. John után mindig ez van. Gyorsan lezuhanyoztam. Megszárítottam a hajamat. Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy egyszerű inget és egy kis zakót. Felcsatoltam a hajamat. Majd enyhe kis smink. Fél óra alatt kész is voltam. Mikor kiléptem a szobába John sehol se volt. Már megint készül valamire. Az egész szobában korom sötét volt. Csak az erkélyről szűrődött be fény és egy emberi alak. Kicsit félénken léptem a erkély ajtajához. Mikor láttam, hogy John bámul lefelé. Kicsit megnyugodtam. Kinyitottan az ajtót és kiléptem rajta. A erkélyen egy megterített asztal, rajta két gyertyával. Megköszörültem a torkomat. Felém fordult. Egy sima fekete öltöny volt rajta. Kicsit elkerekedett a szemem.

- Megártott a Szauna? – léptem közelebb hozzá.

- Nem! Ez más! – indult az asztalhoz. – Ülj le! – húzta ki a széket. Oda léptem majd lassan alám csúsztatta. Elém ült és összefonta az ujjait. Nem szólt egy szót sem. Pár percet ülhettünk így. Mikor meguntam a csendet. Épp, hogy kinyitottam a számat egy pincér jelent meg az erkélyen. Kérdően néztem rá majd Johnra. Csak mosolyogtak mindketten. Egy tálcát rakott középre, majd elment. Nem mertem moccanni. Kérdően néztem Johnra, de nem válaszolt. Leemelte a fémfedőt róla. Gőzölgő milánói volt alatta.

- Hm… Kedvenc! – nyúltam a villáért. Ismét nem szólt csak mosolygott. Kezd egyre furább lenni. Lassan falatoztunk. Mikor már egy szem falat sem fért belém hátra dőltem.

- Kérsz? – nyújtotta a boros üveget. Kerek szemekkel néztem rá. Teli töltötte a poharamat. Érte nyúltam és mint a profik bele szagoltam. Édes illat. Soha nem ittam bort. John felállt és oda állt vissza ahol akkor állt mikor kijöttem. Bele kortyoltam a borba. Felkészültem, hogy valami iszonyat szörnyű lesz.

- Málna lé? – tettem vissza a poharat az asztalra. Johnra néztem és szinte majdnem leeset az erkélyről. Mellé léptem és bámulni kezdtem a tájat.

- Na mi is a büntetésem? – böktem oldalba.

- Ennyire várod? – egyenesedett ki.

- Ha már kapok valamit! – fordultam meg! Neki támaszkodtam az erkély korlátjának és lefelé kezdtem bambulni.

- Azt hiszem ennél nagyobb büntetést, nem adhatok, mint hogy… - nyelt egy nagyot. Úgy éreztem ez a pár másodperc soha nem telik el. – eltöltenéd velem az életem hátra lévő részét? – nézett rám. Nem fogtam fel mit mond csak néztem rá. Letérdelt elém és egy fekete kis ékszer dobozt tartott a kezében. – Hozzám jönnél feleségül?


*Loi :))*

*Egy hosszú hétvége*

(John Grimes)

- Mikor indulunk? – kérdeztem Johntól.

- Pár perc és indulhatunk. – egy rövid puszit nyomott az arcomra. – ezt még el kell tennem! – mutatta a telefonját.

- Az meg minek? Egy farmra megyünk. Oda minek? – néztem rá kérdően.

- Sosem lehet tudni. – mosolygott. – te nem raktál telefont? – mutatott rám.

- Nem! – mondtam határozottan.

- Pedig a nélkül nem élsz! – lépett közelebb hozzám. Végig mért párszor majd még közelebb lépett és meg fogdosta, az elöl lévő zsebeimet.

- Hmm… - nyöszögött. Kezét a fenekem felé kezdte csúsztatni, majd jól belé markolt és magához rántott.

- Én mondtam, hogy nincs nálam. – mondtam a fülébe. Sunyin a zsebe felé csúsztattam a kezemet. Mélyen a szemébe néztem, és csókolni kezdtem. Közben a telefonját kezdtem tapogatni, hogy hol lehet. De rossz zsebet tapogattam.

- Hehe! – nevetett a csókunkba. – nálam sincs. – mosolygott.

- Akkor meg? – hülyén néztem rá.

- Ne mond, hogy nem érte meg? – mondta mohón. Eltoltam magamtól és az ajtó felé vettem az irányt. Ki vonszoltam az utazó táskámat a kocsiba.

- Vigyázzatok magatokra! – mondta a hátam mögött Edward.

- Igenis főnök. – legyintettem a kezemmel.

- Aztán, ha arra kerül a sor, aztán védekezni. – apáskodott.

- Jaj! – ütöttem meg a vállát.

- Sosem lehet tudni. – mosolygott. Lecsaptam a csomagtartó ajtaját és neki támaszkodtam a kocsinak.

- De aztán óvatosan és Jack bácsikádat üdvözöljük és nem soká mi is, megyünk. – kísérte ki az ajtón Susan Johnt. – ne hajtsd gyorsan! Óvatosan tötyögve is oda értek. – mondta Kevinnek. Közelebb léptek a kocsihoz.

- Jó anya vigyázunk! – nyitotta a kocsiajtót Kevin.

- Vigyázzatok magatokra! – Susan egy csókot nyomott John homlokára majd hozzám lépett.

- Óvatosan mindennel! – az arcomra nyomott egy puszit. – aztán tudod, védekezni! – suttogta a fülembe.

- Úgy lesz! Ha arra kerül a sor. – mondtam mosolyogva.

- Jó szórakozást! – húzta végig a kezét a vállamon. Beszálltam hátra és becsatoltam az övemet. Edward még átadott valamit Johnnak, majd beszállt mellém.

- Akkor kalandra föll! – indította a kocsit Kevin. Hátra fordultam és bőszen integettek a ház mellől Susanék. Amíg ki nem értünk az utcából addig integettünk nekik.

- Még jó, hogy nincs messze a farm! – mondta meglepődve Kevin.

- Hmm? – mondtuk közösen Johnnal.

- Félig van a tank. Addig talán elég lesz. – mondta. A rádión babrált valamit, majd bekapcsolta. Enrique Inglesias Hero ment benne. Egy igazi szerelmes szám. John a kezemet kezdte keresgélni, és csapkodni kezdte a köztünk lévő ülést. Lassan oda csúsztattam és azonnal megmarkolta.

„I can be your hero baby…” Mélyen a szemébe néztem. A kezemmel próbáltam közelebb húzni, de az öv nem engedte. Amennyire tudtam én is felé hajoltam. Ajkunk csókba fórt össze. Így még soha nem csókolt, de minden benne volt. Szerelem, hűség, érzelem, romantika.

- Megérkeztünk! – Kevin szakított félbe minket. A ház gyönyörű volt. Régies de mégis takaros. Falai régen voltak lefestve, látszódott rajta az idő múlása. A szúnyogháló itt-ott szakadt volt. Mikor beléptünk a házba süti szag csapott meg.

- Ó hát megérkeztetek? – lépett ki a folyósóra egy kedves középkorú hölgy.

- Igen. Épségben megérkeztünk. – mosolygott John. – ő Glory. A kereszt anyánk. – suttogta. A süti illat felé tartottunk. A cuccokat a folyosón hagytuk. Beléptünk a konyhában, ahol egy halom sütemény állt az asztalon.

- Szia életem. – egy puszit nyomott Glory John arcára. – a szobátok a lépcső után jobbra aztán a harmadik ajtó. Már megágyaztam nektek. – kavargatta a tésztát. John kézen ragadott és magával húzott. Felcipeltük a táskákat a szobába. Johnon látszott, hogy nagyon izgatott valami miatt. Loholtam utána a folyosón, de megálltam. Teli volt az egész falfestményekkel. Csodaszép festményekkel. Sétáltam tovább, de egyszerűen nem hittem a szemeimnek. Ilyeneket nem lehet csak úgy festeni. Vajon mennyit időzhetett rajta? Csak mentem a festmények után, nem is figyeltem. Az egyik ajtón berántott valaki.

- Már megint elbambultál. – szorított magához John. A táska a kezemből a földre esett.

- Nem tehetek róla. Ilyen vagyok. – néztem nagy zöld szemeibe. Olyan sármos, helyes és tökéletes. Kezemet a nyaka köré fontam. Elbambultam az arcán.

- Egésznap ilyen leszel? – a kezét lejjebb csúsztatta a fenekemre.

- Egésznap fogdosni fogod? – közelebb húztam magamat hozzá.

- Nem tehetek róla. Olyan formás. – tapogatta körbe-körbe a hátsó felemet.

- Úgy érzem, el fog kopni! – mosolyogtam.

- Nagy veszteség lenne. – kacsintott, majd csókolni kezdett. Keze a csípőmre csúszott vissza. Nyelve végig siklott az enyémen. Kezem a tarkóját simogatta.  Hosszas percekig szenvedélyesen csókolóztunk.  Megfordultunk és az ágy felé kezdett tolni. Keze ismét a fenekemet markolászta.

- Hé fiatalok. – zavart meg minket egy ősz hajú, bajszos alacsony férfi. Azonnal elléptem Johntól.

- Oh szia Jack bácsi. – zavartalanul mosolygott John.

- Házon belül tilos! – rázta az úját. – itt nem fogtok hancúrozni. – mutatott körbe a szobán. Majd kiment a szobából.

- Na hát ő volt a makacs kereszt apám. – kezét ismét a csípőmre tett.

- Biztos megéheztetek! Gyertek enni. - lépett az ajtóba Glory.

- Megyünk! – húzott magával John. Ujjaink összefonódtak és úgy mentünk le az ebédlőbe. Az asztal gyönyörűen volt megterítve. Kék asztalterítő, hófehér tányérok és gőzölgő leves. Leültünk az asztalhoz és ettünk egy keveset. Beszélgetni kezdtünk. Minden szóba került, még az is, amire nem számítottam.

- Szóval, ahogy mondtam a házban nincs kufirc! – mondta Jack. Ijedten néztem rá.

- Egyáltalán csináltátok már? – kérdezte Glory. Egyszerre kezdtük nemlegesen rázni a fejünket.

- Mióta vagytok együtt? – kérdezte Jack.

- Hét hónapja. – mondta John. Kezét a kezemre csúsztatta és mosolyogni kezdett.

- Az már szép idő! – mondta Glory. Hangos lónyerítésre zavart meg minket a beszélgetésben.

- Ezek már megint mit művelnek? – „ugrott” az ablakhoz Jack.

- Hány van belőlük? – kérdeztem.

- Összesen hat. – húzta vissza a függönyt. – talán értesz hozzájuk? – mondta makacsul.

- Egy kicsit igen. – mondtam szégyenlősen. Egy kicsit félek az öregtől. Eléggé makacs és önfejű.

- Akkor gyere velem! – indult az ajtó felé. Felálltam és utána mentem.

- De…

- Hagyd had, menjen! – szakította félbe Glory Johnt. Sietve és sántítva kísért az istállóig.

- Itt lennének. – mutatta az elsőt.

- Hogy hívják? – léptem közelebb a karámhoz.

- Eszme. Kiskorában mindig is engedelmeskedett ezért lett ez a neve. – indult tovább. Bemutatott még pár lovat, kiket úgy említett mintha emberek lennének.

- És őt, hogy hívják? – eléggé agresszív ló volt. Rugdosta az ajtót.

- Ő Kétszersült. Már csikókora óta ilyen. – rúgott az ajtóba. – nyughass! – kiabálta.

- Maga nevelte? – a ló az ajtóhoz lépett.

- Vigyázz nehogy megrúgjon! – húzott volna hátrább. De nem engedtem neki. Kétszersült egészen közel tette a fejét az enyémhez. Kiskoromban elég sokat foglalkoztam a lovakkal.

- Elég bátor vagy! – mondta Jack. Mélyen a szemébe néztem, kezemet az orrára csúsztattam. Végig simítottam majd erősen kifújta a levegőt.

- Már megint elbambult. – mondta John.

- Attól, hogy bambulok még hallok. – nyitottam az ajtót, közben végig a ló szemébe néztem.

- NE! – lépett mellém Jack. Tekintetem egy percre sem ugrott el róla.

- Hagy, csináljam! – toltam el a kezét. Elemelte a kezét és kinyitottam az ajtót. Végig figyelt és felém fordult. Pár percig követtem a tekintetét. Apa mindig azt mondta, hogy egy lovat így is meglehet szelídíteni, mint a férfiakat.

- Veled is így csinálta? – kérdezte Jack Johntól. Úgy tettem mintha nem hallanám.

- Igen. A tekintetével mindig elvarázsol. Van benne valami különleges. – mondta John. Belülről elmosolyodtam. Soha nem mondott még ilyet.

- Hát az biztos. Senki nem, mert eddig bemenni hozzá. Bátor egy lány! – kezemet a nyakán húztam végig, a másik kezemet meg az orrára raktam. Lejjebb hajtotta a fejét és a füléhez hajoltam.

- Nem vagy te Kétszersült. Csak egy rosszul nevelt ló. – suttogtam a fülébe.

- Bámulatos. Csinált már ilyen? – kérdezte John. Elindultam a háta felé. Végig simítottam a sörényét. A zabra a szájában volt. Belekapaszkodtam és felültem a hátára. Kicsit mozgolódni kezdett. A fejéhet hajoltam és simogatni kezdtem a nyakát.

- Nyugi van! – suttogtam. Lassan húzni kezdtem, hogy induljon meg. Elindult John felé. Furán éreztem magam. Régen lovagoltam, és így nyereg nélkül elég fura.

- Ilyet sem láttam még. – mondta Jack. Lassan elfordult előttük.

- Mondtam, hogy bambul, mint mindig. – mondta John. A karám hátuljánál megállt és óvatosan leszálltam róla. Majd kifelé vettem az irányt. Épp hogy kiléptem az ajtón azonnal oda vágtatott.

- Ezt hogy csináltad? – kérdezte Jack.

- Imádom a lovakat és van némi tapasztalatom a hódítással. – fordultam Jack felé.

- És honnan? – lépett utánam.

- Johnt is sikerült. – kacsintottam Johnra. – kezet hol lehet mosni?

- Ott! - mutatott a falmelletti csapra. Gondosan megmostam a kezemet. Mikor felnéztem a távolba egy hatalmas nagy pajtát, láttam meg.

- Bocsánat fiatalok, de nekem most mennem kell. – mondta Jack. - vezesd körbe a farmon! – indult befelé.

- Ez izgalmasan hangzik. – ragadtam meg John karját.

- Van egy még izgalmasabb „játék”. – mondta sunyin. Hosszú sétának vágtunk neki a naplementében. Ez a nap már alapból romantikus. Közelebb bújtam hozzá, az ujjainkat összefontam.

- Nem szoktam bambulni. – zavartam meg a már-már eléggé idegesítő csendet.

- Akkor ezt minek hívod? – ténylegesen bambult a semmibe.

- Én ezt bambulásnak, de amit én csinálok azt nem bambulásnak, hívom, hanem gondolkodásnak.

- Akkor jó sokat gondolkozol az arcomon! – fura fejet vágott.

- Most baj, hogy elemezgetem? – elengedtem a kezét és magamhoz szorítottam. Elhúzta a pajta ajtaját.

- Na gyere! – meg fogta a vállam és elkezdett befelé tolni. Szétnéztem. Semmi érdekes csak egy csomó széna.

- Na és mi az a játék?- mire kimondtam, már láttam, hogy egy kötéllel akar leugrani egy szénakazalra.

- Ez az igazi élvezet! – és leugrott. Tátott szájjal néztem mit művel.

- Ezt nekem is ki kell próbálnom! – másztam fölfelé a létrán. Megfogtam a kötelet és elrúgtam magamat. De nagyon fent fogtam meg és lógtam rajta, mint egy majom.

- Engedd el! – mondta John.

- De leesek! – szorítottam a kötelet.

- De puhára esel. – mosolygott.

- Ha te mondod. – és elengedtem a kötelet. Szabad esés kábé húsz méter. Majd egy eléggé szúrós szénakazal és egy John, aki rám esett.

- Ez szép volt. – támaszkodott mellém.

- Most tényleg elbambultam. – mosolyogtam.

- Amúgy aranyosan bambulsz. – kacsintott. Mélyen a szemébe néztem, ahogyan Kétszer sültnek. Csillogtak nagy zöld szemei. Haját kisepertem belőle. A szívem úgy kalapált, mint még sose. Tudtam, hogy lesz itt valami.

- És mióta hódítasz te lovakat?

- Már lassan hét hónapja. – néztem vadító szemeibe.

- Szóval egy ló vagyok? – húzta hátra a fejét.

- Igen az vagy. Az én csődöröm. – visszahúztam magamhoz és egy lágy puszit, adtam neki. Elhúzta a fejét és körbemérte az arcomat. Rám mosolygott, majd vadul csókolni kezdett. Nyelvünk a harmadik világháborút vívták. Soha nem csókolt még így. Rövid puszikat adott majd beleharapott az alsó ajkamba. Felszisszentem. Zsibbadni kezdett és azt hiszem vérzett is, de ez most nem érdekelt. A nyakamat kezdte puszilgatni. A lábaim közé térdelt és kezét a felsőm alá csúsztatta.

- Itt nem szabadna. – súgtam a fülébe.

- Csak házon belül tilos. – puszilgatta a fülem alatt. A testemet körbe járta az a bizonyos bizsergés. Halk nyögés hagyta el a számat. Gyenge pont, felizgatott. Kezemet a mellkasára csúsztattam és lelöktem magamról. Mellém feküdt és ráültem a combjára. Felült és magához szorított. Kezemet a pólója alá csúsztattam. Közben a vadabbnál is vadabbul csókoltam. Kezem felfelé csúszott izmos hasfalán. Elengedett és felfelé nyújtatta kezeit. Lehúztam róla a felsőt és eldobtam. Ismét csókolni kezdett. Keze a pólómat markolászta. Eltoltam magamat párcentire tőle és levettem a felsőmet. Magához szorított. Mellkasunk összeolvadt. Kezemet a nyaka köré fontam és egy hosszú puszit adtam neki. Egy határozott mozdulattal ledöntött a szénába. Keze az oldalamat simogatta, majd a csípőm felé vette az irányt. Végig húzta a combomon a kezét, ami automatikusan felhúzódott a csípőjéhez. Közben vadul tépdeste ajkaimat.  Kezemet a hátán húztam végig egészen a farmerjéig. Végig húztam csípőjén, és a gombot kezdtem keresni. Lassan kigomboltam és lehúztam a sliccét, majd lehúztam róla a nadrágot ameddig elért a kezem. Ha akartam se tudtam volna elszakadni ajkaitól. El akart tőlem húzódni, de visszahúztam magamhoz. Nyelvemet átcsúsztattam a szájába, kezemmel a fenekébe markoltam. Halk nyögés hagyta el a száját. Lassan elhúzódott tőlem és levette farmerját. Ajkai a hasamra tapadtak. Az övemmel babrált egy ideig majd kicsatolta, kigombolta a nadrágomat. Majd lehúzta rólam. Orrát végig húzta a hasamon egészen a mellemig. Egy hosszú puszit nyomott a dekoltázsomra és nyakamat kezdte puszilgatni. Ajkait rá tapasztotta és erősen meg szívta. Hangosan felszisszentem, kezemet erősen a nyaka köré fontam és átfordultunk. Teljesen lázba hozott. A nyakát kezdtem puszilgatni. Elidőztem egy ideig ott, majd lefelé haladtam. Számba vettem a mellbimbóját, és megszívtam azt. Lefelé haladtam, egészen a boxeréig. Nyelvemet végig húztam gumi pántján, majd egy puszit adtam a még éppen lankadt férfiasságára. Nyelvemet végig húztam izmos hasfalán. Ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Keze a hátamat simogatta majd a melltartóm csatjával bajlódott egy ideig. Lassan lehúzta rólam. Egy másodpercre sem tágítottam ajkaitól. Erősen bele markolt a mellembe. Nem bírtam tovább támaszkodni felette. Meg fogtam a vállát. Lefordultam róla és húztam magammal. A lábaim közé térdelt. Ismét a nyakamat faldosta. Csípőm váratlanul ugrott egyet. Minden egyes porcikám őt kívánta. Lábamat a csípőjéhez emeltem. Férfiassága a combomhoz simult. Lesem tagadhatta volna. Keze a bugyimra tévedt, majd lassan lehúzta rólam. Mocorogni kezdett felettem. Kezem a hátát simította végig. Csípőjét sürgetően döfködte felém.

- Várj! Várj! Van nálad? – állítottam meg.

- Jaj tényleg! – hajolt el rólam. Szöszmötölt valamit, de nem néztem oda. Csak vártam a folytatást. Nyelve végig siklott a hasamon. Gerincem ívbe rándult. Ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lágyan csókolt majd elhajolt tőlem.

- Biztos, hogy akarod? – nézett a szemeimbe. Egyértelműen ráztam a fejemet. Egy puszit adott, majd lassan belém hatolt. Eleinte lassan mozgott, majd egyre gyorsított a tempón. Szája a nyakamat faldosta. Körmeimet a hátába mélyesztettem. A fülemet kezdte csókolgatni. A számat egy hangos nyögés hagyta el. Egyre mélyebbre hatolt bennem. A fájdalom alul elmondhatatlan volt, de nem nagyon érdekelt. Lábam körül fonta a csípőjét, keze a mellemet markolászta. Kéjes hangok hagyták el a számat. Nem gondoltam, hogy egy pajtában veszítem majd el a szüzességem, de csodálatos érzés. Az egész testemet körbe járta. Egyre nagyobbakat döfött, és egyre hangosabban nyögött fel. Alul éreztem, hogy itt még nincs megállás. Az egész teste felettem megfeszült és egy hatalmasat csapott a szénakazalra, ami ránk borult. Bele nevettem csókunkba. De egy percre sem állt le. Szemén láttam, hogy üvölteni tudott volna, de vissza fogta magát. Izzadt homlokát az enyémnek nyomta. Mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek! – suttogta. Majd egy forró csókot adott. Egy utolsót döfött majd rám hullott. Nagyokat sóhajtozott. Fejét a mellkasomra tette. Hajából kezdtem kiszedni a széna szálakat. Nagyot sóhajtott majd felkapta fejét és rám nézett. Hájából csepegett a verejték.

- Életem legizgalmasabb napja. – mondta. Körbe mértem az arcát. Közben a kapcsolatunkra gondoltam. Bambultam, ahogy ő mondaná. – elemezgetünk? – kacsintott.

- Öhm… igen! – mondtam. Visszatette a fejét a mellkasomra és szuszogni kezdett. Valami meleget éreztem a mellemen végig folyni. Próbáltam megnézni, hogy alszik-e, de nem láttam. Majd egy nagyot horpantott. Kezemet a vállára raktam, és simogatni kezdtem a hátát.

- John! Kelj föl. – suttogtam. De semmit nem csinált. Erősebben meglöktem és föl mordult.

- Máris reggel van? – dörzsölte a szemét.

- Nem. Csak öltözzünk fel, aztán aludhatsz. – simítottam végig az arcát. Fölállt és a ruháit keresgélte, amiket eldobáltunk. Majd az enyéimet hozzám dobta. A bugyimat és a melltartómat játékosan lóbálta.

- Az nem játék. – kaptam ki a kezéből.

- Hű de harcias lettél. – húzott magához.

- Inkább csatold be! – mutattam a melltartómra. Nagyokat hümmögött mögöttem. De nem éreztem volna, hogy becsatolta volna. Keze a vállamra tévedt, lehúzta a melltartó pántomat, és csókolgatni kezdte a nyakamat.

- Ne. – léptem egyet előre. Magam sem tudom miért, de elutasítottam. Félig felöltöztem, de a pólóm nem volt nálam. Keresni kezdtem.

- Ezt keresed? – lóbálta maga előtt. Felé indultam. Csípőmet ringattam jobbra-balra. Tekintettével fel tudott volna falni. A hold fénye meg világította az arcát. Szemei csillogtak. Az akarat, tűz, vágy és szerelem egyszerre játszódtak le benne. Próbáltam elvenni tőle de nem engedte.

- Héj. – emelte magasra a kezét. Kezemet a nyaka köré fontam és csókolni kezdtem. Kezét lassan leengedte. Ki használva az alkalmat kivettem a kezéből, elfordultam és elkezdtem felfelé venni a pólómat. Kerestem a bejáratot, de összevissza volt az egész anyag.

- Hm… - húzott magához John. A hátamat kezdte csókolgatni. Libabőrös lettem, kirázott a hideg. A nyakam felé kezdett haladni, egészen a fülemig. A testemen végig cikázott az fél órával ezelőtti érzés. Bizsergés és olthatatlan vágy. Kezét a hasamra csúsztatta és magához szorított. Valami azt sugallotta, hogy most ne vágjunk bele.

- Imádlak! – faldosta a nyakamat. Nem tudtam neki ellen állni. Elengedtem a pólómat, meg fordultam és vadul csókolni kezdtem. Lassan ledöntött a szénára és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Ismét magáévá tett. Mikor végeztünk lefordult rólam és mellém feküdt. Fejemet a mellkasára raktam és hallgattam dübörgő szív verését.

- Fel kéne öltözni. – ültem föl.

- Csak kéne. – állt föl. Magam elé tettem a ruháimat és felöltöztem. John lassabb volt nálam. A pólót vette fölfelé. Felém fordult és a bimbóját mutogatta.

- Nézd, mit csináltál! – emelte meg a hangját. Megvontam a vállam és hátra dőltem. A pajta tetőjén volt egy lyuk, amin szabad ki látás nyílott a csillagos égre. Bámulni kezdtem. Mindig is szerettem a csillagokat. John mellém feküdt, átkarolt és fejét a mellemre rakta.

- Mindennél jobban szeretlek. – a kezemet az oldalára raktam, és puszit nyomtam a hajába. Lassan elnyomott az álom. Életem legszebb napja volt. Akit mindennél jobban szeretek, meg bízok benne, és biztonságba érzem magam mellette, most bizonyította kétszer is, hogy mennyire szeret.

Másnap reggel puhát éreztem alattam. Valami nem stimmel. Nem szúr és nincs az a jellegzetes szaga, és puha. Fejemet bele fúrtam a párnába. Öblítő illata volt. A hasamon feküdtem, hírtelen meg fordultam. Körbe néztem.

- Jó reggelt álomszuszék. – mászott felém az ágyon John.

- Hogy kerültem ide? – mondtam álmos hangon. Megdörzsöltem a szememet, és visszavágódtam az ágyba.

- A szőke herceg felhozott a szobába. – hajolt fölém.

- De a szőke hercegek általában elmennek. De te itt maradtál. – kezemet a nyaka köré tettem és közelebb húztam magamhoz. Majd egy csókot adtam neki. Elhúzódott tőlem majd egy tálcát nyomott a kezembe. Gőzölgő tea, kis kiflik, egy szál rózsa és egy boríték. Meg szagoltam a vörös rózsát és csábítóan rá néztem.

- Ha haza mentünk el kell mennem egy orvoshoz! – szürcsöltem a teába.

- Talán beteg vagy? – lépett az ajtóba Jack. Szemem elkerekedett.

- Öhm… nem, hanem egy ilyen rutin ellen őrzés! – vágtam rá.

- Értem. Jól aludtatok? Kényelmes volt az ágy? – támaszkodott az ajtófélfának.

- Remekül aludtunk! – ült az ágyra John.

- Remélem nem csináltatok semmi olyat az ágyban. – rázta a kezét Jack.

- De, hogy is! - mondtuk egyszerre.

- Na reméltem is. – mondta Jack majd elment. John felállt kinézett az ajtón majd becsukta.

- Szerintem, megölne, ha tudná mit csináltunk a pajtában. – mondta halkan. – miért is kéne orvoshoz menned? – ült mellém.

- Hát mikor másodjára egymásnak estünk, nem védekeztünk. – haraptam a kiflibe. Hozzám bújt, mint egy kis cica. Csak éppen nem dorombolt.

- Na erről ne beszéljünk többet! Olvasd el levelet. – egy puszit nyomott az arcomra, elvett egy kiflit és belé harapott. Meg dörzsöltem a kezemet és elvettem a levelet.

„Ezt nem mondhatom hangosan. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó volt a tegnap este.

Tudom, hogy nem védekeztünk másodjára, de nem bánom, ha egy gyerekem lesz tőled. Szerelemgyerek lesz, ha lesz. De a te döntésed, hogy elmész-e egy orvoshoz vagy sem. Csak tudd: gyerekkel, kicsit telten is szeretni foglak és gyerek nélkül, szexisen, csábítóan is szeretni foglak. A kecses testedet mindennap végig puszilgatnám… na jó nem írom tovább. Imádlak. Szeretlek. És az összes többi olyan szó, ami kapcsolódik ahhoz, hogy szerelem.”

Ledobtam a tálcára a levelet, és tátott szájjal néztem rá.

- Inkább... – újamat a feje alá raktam és felém fordítottam. – elmegyek. Ezzel még ráérünk. – majd egy csókot adtam neki. Keze a pólóm alá tévedt és felfelé kandikált. Megragadtam kezét és eltoltam magamtól. – tudod itt, nem szabad. – mosolyogtam. Felhúzta a pólóm és nyomni kezdett hátra felé. Engedtem neki. Tudtam, hogy nem fog semmi olyat csinálni. A hasamra tapasztotta ajkait, és fújni kezdte kifelé a levegőt. Iszonyatosan csikizett. Hangos nevetés hagyta el a számat.

- Ááááh hagyd abba! – mondtam nevetve, de egy másod percre sem tágított a hasamtól. Nagyon csikizett. Reflexként rúgtam egyet a lábammal, pont rossz helyre. John lábai közé.

- Auh! – egyenesedett ki.

- Juj, bocsi. Bocsi! – húztam magamat hozzá. – jól vagy? – kérdeztem ijedt hangon.

- Semmi bajom! – mosolygott. – szerencsére nem találtad el őket! – bújt közelebb hozzám. Elhúzódtam tőle és összekulcsoltam a kezeimet.

- Egyet John kedvéért! – reptette a szám felé a kiflit. Játékosan elfordítottam a fejemet. Arcomra egy gyenge mosoly ült ki. Semmi hangot nem hallottam felőle. Visszafordítottam a fejemet. John bamba fejével találtam magamat szemben. Zöld szemei csillogtak. Orrát végig húzta fülem mellett. – Szeretlek. – suttogta bársonyos hangján.


*Loi :D *