2012. június 17., vasárnap

*Édes kis semmiség*


/Edward Grimes/

- Rég adtál puszit. - bújt hozzám Edward
- Mert sosem értünk rá. Mind a ketten elfoglaltak vagyunk. Semmire sincs időnk. - rántottam vállat
- Most ráérek. - nyomott egy forró csókot a nyakamra.  Kérdően néztem rá. Sosem mondta ha szexelni akart, csak utalgatott rá.
- Nekem dolgom van. - végigsimítottam az arcán majd a szobába vettem az irányt, reménykedve abban hogy majd utánam jön.
-Ugye szereted a Milka csokit? -kiabálta
-Imádom!-mondtam. Bár nem értettem mi köze van a csokoládénak a beszélgetésünkhöz. Pár perc múlva egy szál törülközőben állított be a szobába.
-Sajnos a csoki megolvadt. -fogdosta a törölközőt.
-Ne már! És mit csináltál vele? - húztam a számat majd közelebb léptem hozzá. Izmos teste ámulatba ejtő volt. Legszívesebben letepertem volna.
-Az majd kiderül! -mondta sunyin. Becsukta az ajtót és elindult felém. Magához húzott majd forrón csókolni kezdett. Nyelve végig simította az enyémet. Keze a pólóm alatt volt. Végig simította az oldalamat és levette rólam a felsőt. Kezemet a törölközőre tettem. Lassan és sunyin elkezdtem lefelé venni róla. Mikor teljesen kicsavartam belőle, kezemet a férfiassága felé kezdtem csúsztatni. Valami folyékony és ragadós volt rajta. Elhajoltam tőle.
-Ez meg mi?- forgattam a tenyeremet. Láttam, hogy valami barna folyékony valami. Megszagoltam. - Ez csoki?
-Én mondtam hogy  megolvadt. -mosolygott. Lenéztem meredt férfiasságára.
-Hmm...csoki! - mondtam. Letérdeltem elé  és elkezdtem lefelé nyalogatni a csokoládét. Hangos nyögések hagyták el a száját! Kezemet végig húztam a has falán. Felálltam és az ágy felé kezdtem tolni. Erővel rálöktem az ágyra mire halkan felsóhajtott. Megálltam előtte és a nadrágomat kezdtem kicsatolni. Szeme végig engem figyelt. Minden mozdulatomnál nyögött egyet. Lazán eldobtam a már rám izzadt farmeromat. Megrántottam a bugyim korcát majd erotikus mozdulatokkal felmásztam hozzá. Hosszú csókot nyomtam az ajkára mire ő rácsapott a fenekemre. Éreztem hogy minden porcikája engem kívánt. Szája vadul tépkedte az enyémet és le sem tagadhatta volna meredő férfiasságát. Lassan áttértem a nyakára, majd megharapdáltam a mellbimbóját. Elérkeztem az általam szétpacsmagolt csokoládéhoz. Izgatóan nyaldostam le a hormonserkentőt a hasfaláról. Néha felnéztem rá. Szemeit összeszorítva várta a következményeket. Még lejjebb haladtam majd ott folytattam ahol abbahagytam. Keze az alattunk gyűrődő lepedőbe kapott. Még utoljára végignyaltam az imént említett terülten majd felkúsztam hozzá. Kezét a melltartómba akasztottam, száját pedig az enyémre. Mikor kicsatolta, egy ördögi kacaj kíséretében elhajította azt. Egy határozott mozdulattal ledöntött és felém feküdt. Tekintete a még rajtam tanyázó fehérneműmre tévedt. Rám mosolygott majd egy egyszerű mozdulattal megszabadított tőle. Kezénél fogva felrántottam magamhoz és úgy öleltem mintha utoljára lehetnénk egymásié. Ismét a nyakamat faldosta. Sürgetően döfködte előre a csípőjét. Mikor utat adtam neki, kapva az alkalmon, erőteljesen belém hatolt. Felsikoltottam, valahogy váratlanul ért az akciója.
- Fájt? - nézett rám a csillogó zöld szemeivel. Nemlegesen ráztam meg a fejem majd magamhoz szorítottam. - Tudod, bármikor szólhatsz ha fáj! - súgta a fülembe majd lassan mozogni kezdett. A bizsergés az egész testemet végig járta. Ajkai a nyakamon pihentek s közben a fülembe szuszogott. Először lassan, ütemesen, később már extrémen "dolgozott". Kéjes nyögései az élvezetet tanúsították. Körmeimet a vállába mélyesztettem mire felmordult. Ismeretlen hangokat hallattunk. Egy mélyről jövő és nem éppen halk sikoly hagyta el a számat. Ekkor Edward megfeszült és felnyögött. A fejem mellé csapott és megmarkolta a párnát. A száját összeszorította és még egy utolsót döfött.  A száz alkalom közül talán most volt az első hogy egyszerre élveztünk el. Néztem ahogy küzd az ellen hogy ne üvöltsön. Homlokát az enyémhez nyomta.
- Szeretlek! - mondta majd egy puszit nyomott izzadt orromra. Kezét elvettem a fejem mellől mire az egész teste rám hullott. Feje a mellkasomon pihent. Éreztem ahogy a légzése kezd visszaállni a normális kerékvágásba. Ott feküdt rajtam, én pedig az izzadt haját simogattam.
- Én is! - törtem meg zihálásunkat
- Hmm? - rám nézett mámoros tekintettel.
- Én is szeretlek! - mosolyogtam majd megcsókoltam.
- És mi van a dolgoddal?
- Már megcsináltam. - kacsintottam rá.


Barnie :) ( Loi közreműködésével)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése