*Forróság*

/John Grimes/

Egy hosszú hétvége. A sajtó távol. Végre mindketten ráérünk és relaxálhatunk. Tűkön ülve vártam, hogy mikor jön értünk a kocsi. A hajamat csavargattam és a lábamat rezgettem. Izgultam, de nem tudom mi miatt.  John belépett az ajtón és a nyakkendőjével szerencsétlenkedett.

- Na, mi az izgulsz? – nézett rám. Csak bámultam előre. Soha nem voltam ilyen helyen. Masszőrök, élményfürdő, szauna.

- Mikor jön már ez a kocsi? – lépett az ablakhoz. Nem figyeltem rá. A térdemre könyököltem, fejemet a tenyeremre támasztottam. Vajon mennyi lehet a lakosztály? Bele se merek gondolni. Borsos ára lehet és Johnnak valami bejelenteni valója, van. Edwardék is jönnek majd csak később. Valami nagyon fontos lehet. Nem gondolok inkább semmire, mert még teljesül.

- Hömmmmm…- nyögött John. Nem figyeltem már megint. Csak azon járt a fejem, hogy mi lehet az a fontos hír. Ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lágy és puha ajkak. Egyre vadabbul csókolt. Egyszer sem csókolt így. Nem vadult és nem dugta le a nyelvét a torkomon. Ezeket mindig én csináltam és csinálom is. Ő mindig épp csak áttolta a számba, de nem így. Egyszer már csináltuk és akkor is én voltam a vadabb.  Lassan tolni kezdett hátra felé. A kocsi dudált, de ő csak folytatta. Löktem rajta egyet, de nem reagált.

- Hm…hm… hmmm?? – nyögtem.

- Mi az? – hajolt el tőlem. Majd megint dudált egyet a kocsi. – áh már értem. – mászott le rólam. Kicipeltük az ajtón a bőröndöket. Bezártuk a lakás ajtaját, majd kézen fogva sétáltunk le a kocsiig. Liam és egy kigyúrt nagy gorilla jött értünk.

- Ő? – mutattam a King Kong-ra.

- Ő vigyáz majd rátok. – fordult hátra Liam.

- És…

- Nem fog a nyakatokon lógni, csak a közeletekben lesz. – mondta Liam.

- Akkor…

- Csak távol tartja majd a rajongókat és az újságírókat. – fordult felém John. – néha jól jön! – nyugtatott. Tudta, hogy kiakadok, ha szívják a vérünket, és a nyakunkon csüngenek.

- Megérkeztünk! – szólt közbe King Kong. A hotel gyönyörű volt. Rózsa kert, szökőkút és egy hatalmas nagy épület. Meseszép. John itt is kézen ragadott és úgy mentünk be a hotelba. Belül is gyönyörű volt. Márványoszlopok, szobrok. A recepciós hölgy nagyon mosolygott ránk. King Kong igen is betartotta a távolságot. Megállt az ajtóban. Neki is lesz egy külön szobája. Mennyit költhetnek rá? Felesleges pénz kidobás.

- Egyáltalán minek ő ide? – suttogtam Johnnak miközben a nő elintézte a szobát.

- Hogy megvédjen! – nézett rám.

- Teljesen felesleges volt. – húzódtam el tőle.

- Pedig hidd el, hogy szükség lesz rá! – mondta. Nem tudom miért, de irritált az a csávó. Kopasz, kicsi szakáll, body builder. Kicsit se néz ki pedofilnak.

- 458-as ötödik emelet, balra. – mondta a recepciós.

- Köszönjük. – mondta John majd húzni kezdett a lift felé. Megnyomta a felfelé gombot. Sunyin hátra néztem, hogy jön-e King Kong. – most miért baj, hogy itt van? – nézett rám.

- Nem lenne baj, ha nem nézni ki így!

- Pedig tök jó fej. – lépett a liftbe.

- Szerintem meg elég pedo. – léptem mellé.

- Szerintem meg… - húzódott közelebb hozzám. – izgi hétvégénk lesz! – nyomott a liftfalának. Megnyalta a száját, a homlokát a homlokomra nyomta. – szeretlek! – mondta majd kinyílt a lift ajtaja. Egy fiatal pár szállt be. Nagyon boldognak néztek ki. John rám mosolygott. A negyediken kiszálltak. Csak ketten maradtunk a liftben. Megszorította a kezemet és magához rántott. Szorosan ölelt magához. Majd megérkeztünk. Előre engedett. Elfordultam balra. 451, 457 hol lehet a miénk, ha így össze vissza van számozva? John a szemem elé kötötte a piros nyakkendőjét.

- Hé! – nyúltam a szememhez.

- Ne vedd le! – a kezét a csípőmre rakta és irányítani kezdett. Imádom mikor ilyeneket csinál. Mindig meglep. Megállított majd kinyitotta az ajtót. Betolt rajta, majd levette a nyakkendőt.

- Tádáááá! – mutatott körbe. A szoba fehér és arany színekben tündökölt. Gyönyörű. Beljebb léptem. Mikor meg láttam azt a nagy francia ágyat egyszerűen, lefagytam. Rá néztem Johnra, aki a fürdőt vette célba. Ledobtam a bőröndöt, és az ágyra vetődtem. Olyan puha és selymes volt.

- Hmmm…- nyögtem. Nem tudtam abba hagyni. Simogattam a takarót. Szaténból volt. Kényelmes, bársonyos, puha. – hmmm… – nyögtem ismét. A hátamra fordultam és becsuktam a szemem. Mintha egy felhőn ülnék.

- Csatlakozhatok? – kérdezte John.

- Nem! – terültem szét az ágyon.

- Pedig van ott még hely! – mondta. Nem válaszoltam. – hívom az őrünket! – kipattant a szemem.

- Csak Kinget ne! – ültem fel.

- Enni kéne valamit! – ült az ágy szélére.

- Nekem is hozol? – feküdtem vissza. Éreztem, hogy megmozdul alattam az ágy. Felnéztem de nem volt sehol.  Ki kecmeregtem az ágyból és az ablakhoz léptem. Gyönyörű kilátás nyílt a tájra és egy erkély is volt. A hasam nagyot kordult. Lementem az étterembe. Nem tudom, hová lett John. King Kong és Liam is eltűnt.

- Jó napot! Mit hozhatok? – állt mellém egy kedves pincérnő.

- Egy hideg szendvicset! – néztem körbe. Próbáltam keresni John de nem láttam. Vajon mi lehet az a nagy kérdés? Lehet ezért tűnt el olyan hírtelen?

- Tessék itt a szendvics. Hozhatok még valamit? – kérdezte a pincérnő.

- Egy narancslevet. – mosolyogtam. Lenéztem a szendvicsre, ami nem az volt. Egy fém tálon egy boríték. Körbe néztem majd kibontottam. „Gyere a medencékhez! Ott vár valami meglepi. Keresd a vízi mentőt.” – Ennyi? – mondtam magamban. Visszazártam a borítékot és elindultam a fürdő felé. Mikor megláttam a medencék feliratot a szívem gyorsan kezdett verni. Kinyitottam az ajtót. Ez tényleg élményfürdő. Felülről három csúszda, bele a medencébe. Próbáltam keresni a vízi mentőt, de sehol se volt. Körbe mentem a medencén. Páran elég furán néztek rám. Körbe-körbejárkáltam, de nem találtam. Egy bizonyos nevetésre lettem figyelmes. Elkezdtem felé menni, majd bele ütköztem egy férfibe.

- Oh bocsánat. – mondtam. Nem mondott semmit, csak egy borítékot nyújtott. Végig néztem rajta. Síp, piros úszónadrág és egy fehér póló. Szóval ő lenne az a bizonyos vízi mentő. Elvettem a borítékot, majd kibontottam. „Sajnálom, nem nyertél. A vízi mentő talált meg. Gyere az öltözőkbe.” Szóval játszik velem? Ha játék hát legyen. Kihívás elfogadva! Az öltözőkhöz mentem. Settenkedve mentem be. Mintha egy kém lennék. Egy elég fura nő állt a női öltöző bejáratánál. Végig nézett rajtam. Egy kulcsot adott, amin egy szám volt. Bevezetett az öltőzőbe és a magam útjára engedett. 16. Mily meglepő szám. Kigondolta volna. Mikor megtaláltam a szekrényt, azonnal kinyitottam. A piros bikinim, egy fehér törölköző és egy levél. Már megint. „Öltözz át és gyere a medencéhez! Ne siess! Van időd.” Majd persze. Gyorsan átöltöztem és siettem a medencéhez. Ledobtam magamról a törölközőt és beleugrottam. Egy ismerős amerikai zászlós úszónadrágos férfit láttam magam mellett elúszni. Megállított.

- Kövess! – mutatta a kezével, majd elkezdett úszni. Követtem. Elsőnek mélyen úsztunk majd egyre feljebb. Majd egy sötét helyre tértünk be. Nem bírtam tovább levegő nélkül. Felálltam. Nem láttam sehol John-t. Mélylevőt vettem és lebuktam a víz alá. Egy kék fehér és piros fehér alsóval találtam magamat szembe. Felemelkedtem és ott állt előttem. Haja a szemébe lógott. Kisepertem belőle, majd megfogta a kezemet.

- Megszegted a szabályokat! – fogta meg a másik kezemet is.

- Meguntam a leveleket! – hajtottam le a fejemet. – sajnálom. – az álam alá nyúlt és felemelte a fejemet. Kezemet a nyakába rakta és közelebb húzott magához.

- Kemény büntetéssel jár! – szorított magához, majd csókolni kezdett. Keze a csípőmre csúszott és vadul csókolt. Csak álltunk ott és csókolóztunk. Nem kellett más.

- Mi a büntetésem? – kérdeztem.

- Majd még eldöntöm. De számíts a legrosszabbra! – mosolygott. Elindult kifelé. Utána eredtem és a hátára ugrottam. Egy kicsit feljebb dobott és majdnem előre estem. Majd kivitt a medencéből és az öltözők felé vette az irányt.

- Most hová viszel? – súgtam a fülébe. Mohón mosolygott. Valamit tervez! És valamit nekem is ki kell találnom! Teljesen a női öltöző ajtajánál tett le.

- A szaunába megyünk! Oda gondolom, tudod, hogy kell bemenni? – kérdezte.

- Gondolom a két lábamon. – mosolyogtam.

- Te őrült vagy! – hajolt közelebb hozzám. Kezdtem fázni, ezért magamhoz húztam, és csókolni kezdtem. Egyre közelebb húztam magamhoz. Mellkasa hozzá simult az enyémhez. A lábamat a csípőjéhez emeltem és vadul csókoltam. Cipő kopogásra lettem figyelmes, de nem nagyon zavartattam magamat. Csókoltam tovább.

- Fiatalok, ha kérhetem ne itt! – mondta az a fura nő az öltözőből. – magának Mr. Grimes nem itt van a helye!

- Máris megyek! – sütötte le a tekintetét John. Elindult a folyosón én pedig befelé. Levettem a bikinimet majd egy fehér törölközőbe csavartam magamat. Megkérdeztem attól a kedves kinézetű nőtől, hogy merre van a szauna. A folyosó végén jobbra. Kicsit sem volt feltűnő, hogy nagybetűkkel ki volt írva, hogy SZAUNA. Mosolyogva mentem végig a folyosón. Mikor a férfiöltöző elé értem, John csatlakozott hozzám. Vajon mi lehet az a hír? Csak ezen járt a fejem. Hírtelen berántott az egyik fülkébe. Lépcsős faülés. És vagy kétezer fok. Kicsi volt az egész. Nem így képzeltem el egy szaunát. John valamit öntött a fekete kövekre.

- De ez amúgy, miért ilyen kicsi? – néztem körbe. John felöl nagy pára csapódott ki. Alig láttam.

- Mert ez ilyen kis pár embereknek van kitalálva. - indult felém. Felső teste ámulatba ejtő volt. A szemem megakadt rajta. Csak bámultam izmos hasát.

- Neked mióta ilyen kockás a hasad? – simítottam meg a hasfalát.

- Régóta! – mosolygott.

- Elég régen láttam már. És azóta, sokat változott. – csodálkozva néztem rá. Fel öltem a legtetejére. John szorosan mellém ült. Meg fogta kezemet és a hasára rakta és csúsztatni kezdte felfelé. Bele rakta a kezemet a nyakába és magához húzott. A szemem még mindig a hasán volt, majd lassan végig mértem egészen az arcáig. A szemembe nézett. Minden leolvasható volt róla. Közelebb hajoltam hozzá. Szeme vadul méregette az arcomat. Hírtelen megcsókolt. Elsőnek csak lágyan csókolt és lassan. Erősen szorított magához. Egyre melegebb lett idebent. Lassan tolni kezdett hátra felé. Ellenkezni se tudtam volna. Nem is akartam. Keze a rajtam lévő törölközőt tapogatta. Ajkai vadul tépdeste az enyémet.  Sunyin lecsavarta rólam a törölközőt. Mintha nem csinált volna semmit, úgy csókoltam tovább. Kezemet végig húztam a hátán. Teljesen izzadt volt. A nyakamat kezdte csókolgatni. A kezem megállt ott, ahol volt. Halk nyögések hagyták el a számat. A nyakam mindig gyenge pont volt számára. Nagyokat szívott rajta majd elindult lefelé. A mellemet vette célba. Apró puszikat adott rá. Majd szájába vette a bimbómat, majd megszívta azt. Nyelvét végig húzta egészen a nyakamig majd ismét csókolni kezdett. Izzadt teste hozzá simult az enyémhez. Kezemet tovább csúsztattam lefelé egészen a törölközőig. Csípője egy nagyot döfött előre. Merev férfiassága a csípőmbe fúródott. Lassan kibontottam a törölközőt, levettem róla és eldobtam. Keze a csípőmön csúszott felfelé. Végig az oldalamon, majd a körmét belemélyesztette a mellembe. Halkan felnyögtem, a csípőm ugrott egyet. Nagy sistergést hallottam. Oldalra fordítottam a fejemet. A kövek megint gőzölögtek. Nagy pára lett a szaunában. John eltűnt felőlem. Már készültem, hogy felölök, mikor az alsó ajkamba harapott. Kérdően rám nézett, csak bólintottam egyet. Lassan belém hatolt és mozogni kezdett. Kezemet a hátára tettem és magamhoz szorítottam. Nyelve játszadozni kezdet az enyémmel. Szóval ezt akarta már reggel is. Egyre gyorsabban mozgott és egyre melegebb lett. Nem bírtam már szusszal. De elkezdtem érezni azt a bizsergető érzést. Csípőjét már egész gyorsan mozgatta. Testemet körbe járta az orgazmus adta érzés. Mindenem bizsergett. John lassan kiegyenesedett felettem. Egyszerre ziháltunk. Még párat lökött, majd megállt.

- Nem is lehetnénk bent ilyen sokáig! – nézett rám.

- Meddig lehetnénk bent? – mértem végig az arcát. Hajából csöpögött a verejték.

- Kábé háromnegyed óráig? – mondta. Magamhoz húztam, és csókolni kezdtem. Majd folytatta ott, ahol abba hagyta. Újra mozogni kezdett bennem. Ajkait a nyakamra tapasztotta és szívni kezdte. Halak nyögés hagyta el a számat. Egyre jobban szívta. Már kezdett fájni. A gőz körülöttünk megszűnt. Testemet ismét elöntötte a gyönyör. Lassan lemászott rólam. Pont jókor.

- Hova mész? – ültem fel.

- Ideje kimennünk! – csavarta maga köré a törölközőt. Én is követtem. Lassan leléptem és mellé álltam.

- Mehetünk! – fogtam meg a kezét. Mindkettőnk haja izzadt volt és a melegtől kipirult az arcunk. Vagyis attól is. A női öltözős felügyelő nő, nagyon megnézett minket. Csak rá mosolyogtam és tovább mentünk. Felöltöztünk majd felmentünk a szobába. Már sötét volt. John azonnal berontott a fürdőbe. Még meg sem néztem. Az ajtóhoz léptem. Hallottam, ahogy engedi a vizet.

- Csatlakozhatok? – kopogtam be.

- Nem! – kiabálta. Hát jó ezt visszakaptam. Leültem az ágyra és ledőltem rá. Ez a nap már így tökéletes. Nem is lehetne jobb se rosszabb. Becsuktam a szeme és visszagondoltam az elmúlt pár hónapra. Csodás és tökéletes hónapok. Talán túl tökéletes is.

- Mehetsz! – mondta John. Kinyitottam a szeme és felettem állt egy száltörölközőben. Eltoltam majd a bőröndömhöz léptem. Kivettem belőle a kedvenc hálóingemet.

- Ne azt vedd fel! – állt mellém. Kérdően nézett rám. – öltözz ki! A büntetésedhez kell.

- Ez jó lesz? – húztam ki a piros melltartómat a bőröndből. Elmosolyodott és megvonta a vállát. – öltözz már fel! Meg fog fázni a kicsi tested. – rántottam meg rajta a törölközőt. Majd lehullott a földre.

- Extra  büntetés! – nyúlt a törölközőért. Nagyot nevettem majd kikerestem a ruhát. Bezárkóztam a fürdőbe. Csodálatos bézs és fehér színben úszott az egész és vízben. John után mindig ez van. Gyorsan lezuhanyoztam. Megszárítottam a hajamat. Felvettem egy fekete csőnadrágot, egy egyszerű inget és egy kis zakót. Felcsatoltam a hajamat. Majd enyhe kis smink. Fél óra alatt kész is voltam. Mikor kiléptem a szobába John sehol se volt. Már megint készül valamire. Az egész szobában korom sötét volt. Csak az erkélyről szűrődött be fény és egy emberi alak. Kicsit félénken léptem a erkély ajtajához. Mikor láttam, hogy John bámul lefelé. Kicsit megnyugodtam. Kinyitottan az ajtót és kiléptem rajta. A erkélyen egy megterített asztal, rajta két gyertyával. Megköszörültem a torkomat. Felém fordult. Egy sima fekete öltöny volt rajta. Kicsit elkerekedett a szemem.

- Megártott a Szauna? – léptem közelebb hozzá.

- Nem! Ez más! – indult az asztalhoz. – Ülj le! – húzta ki a széket. Oda léptem majd lassan alám csúsztatta. Elém ült és összefonta az ujjait. Nem szólt egy szót sem. Pár percet ülhettünk így. Mikor meguntam a csendet. Épp, hogy kinyitottam a számat egy pincér jelent meg az erkélyen. Kérdően néztem rá majd Johnra. Csak mosolyogtak mindketten. Egy tálcát rakott középre, majd elment. Nem mertem moccanni. Kérdően néztem Johnra, de nem válaszolt. Leemelte a fémfedőt róla. Gőzölgő milánói volt alatta.

- Hm… Kedvenc! – nyúltam a villáért. Ismét nem szólt csak mosolygott. Kezd egyre furább lenni. Lassan falatoztunk. Mikor már egy szem falat sem fért belém hátra dőltem.

- Kérsz? – nyújtotta a boros üveget. Kerek szemekkel néztem rá. Teli töltötte a poharamat. Érte nyúltam és mint a profik bele szagoltam. Édes illat. Soha nem ittam bort. John felállt és oda állt vissza ahol akkor állt mikor kijöttem. Bele kortyoltam a borba. Felkészültem, hogy valami iszonyat szörnyű lesz.

- Málna lé? – tettem vissza a poharat az asztalra. Johnra néztem és szinte majdnem leeset az erkélyről. Mellé léptem és bámulni kezdtem a tájat.

- Na mi is a büntetésem? – böktem oldalba.

- Ennyire várod? – egyenesedett ki.

- Ha már kapok valamit! – fordultam meg! Neki támaszkodtam az erkély korlátjának és lefelé kezdtem bambulni.

- Azt hiszem ennél nagyobb büntetést, nem adhatok, mint hogy… - nyelt egy nagyot. Úgy éreztem ez a pár másodperc soha nem telik el. – eltöltenéd velem az életem hátra lévő részét? – nézett rám. Nem fogtam fel mit mond csak néztem rá. Letérdelt elém és egy fekete kis ékszer dobozt tartott a kezében. – Hozzám jönnél feleségül?


*Loi :))*