*Hisz mi vagyok én?*

Halkan lépkedtem a sötét utcán,de a csendben minden lépésem ezerszer hangosabbnak tűnt.Imádtam éjszaka a holdfényben sétálni,viszont ezúttal ez nem csak egy szimpla kis séta volt.Begyűjtő útnak is lehetett nevezni.Esetleg vacsorának.Gyűlöltem magam azért,amit tenni készülök,de nem volt más választásom.Ez létszükséglet.

Egyedül abban reménykedhettem,hogy ezen a késői órán,már senkivel sem találkozok.Hisz mindenki hallott mostanában a városban történt furcsaságokról.Viszont még ez sem nyújtott teljes vigaszt,hiszen akkor holnap este is ki kell jönnöm,és akkor már biztos az utamba kerül egy védtelen ember.Mindegy,hogy ma vagy holnap,de meg kell tennem.Azonban tudhattam volna,hogy most sem lesz szerencsém.A szél megfordult és ismerős szagot hozott.Az illat irányába fordítottam a fejem.Erős dezodor és hajzselé keveredett némi izzadtság szaggal,amit nem tudott elfedni.Talán még megúszhatja.

Elbújtam egy fa mögé,onnan figyeltem tovább a még kihalt utcát.Ha az orrom nem csal,akkor a srác nem lehet távolabb húsz-harminc méternél.Mert biztos voltam benne,hogy egy fiú közeledik,ugyanis a lányok soha nem mászkálnak egyedül sötét utcákon.Kivéve az olyan elcseszett példányok,mint én.És az orrom sosem csap be,igaz néha azt kívánom,bár csődöt mondana egy életre.

Pár másodperc múlva a hozzám közelebb eső sarkon feltűnt a fiú.Ismertem őt,abba a suliba járt,ahová én is.Azt hiszem valami James lehet.Vagy Jack,a nevekkel mindig bajban voltam.Edzésből jöhetett,mivel nehéz sporttáskát cipelt.Helyes srác volt,tekintetem elidőzött szabályos arcán és szinte tökéletes testén.Tipikusan menők közé tartozó srác.Valószínűleg lenéző és arrogáns.

-"A francba Nicola,gondolkozz!Hiába mentegeted magad ezzel,attól még nem lesz kevésbé undorító a dolog!Inkább csináld gyorsan és fájdalommentesen!"-szidtam magam.

Figyelmem újra a fiúra fordítottam.Egyre közeledett már csak néhány méter választott el tőle.És talán semmi baja nem lett volna,ha nem veszi le a kabátját.De megtette és előtűnt alóla tűzvörös pulóvere.Tehát mégis meg  kell halnia...

Éreztem,hogy testemben eluralkodik az ösztön és átveszi az irányítást az akaratom fölött.Jól tudtam,hogy hiába küzdenék ellene,a piros szín mindig is erősen hatott rám.Kiléptem a fa mögül,pont amikor ő is odaért.Tökéletes időzítés.Éreztem,ahogy az izmok ugrásra készen megfeszülnek a testemben.Amikor meglátott először kicsit meglepődött,végigmért,aztán elvigyorodott.

-Szia cica,csak így egyedül?

-Látod,nem?-fontam keresztbe a kezem,hogy késleltessem a támadást.

-És nincs kedved velem jönni?Felmehetnénk hozzám szórakozni.-közelebb lépett,ami óriási hiba volt.

Megéreztem a bőre alatt,az ereiben száguldó vére és a húsa illatát,ami teljesen megőrjített.Nem tudtam másra gondolni,csak az éhségemre.

-Bocs haver,te már nem mész sehova.-morogtam.Ráugrottam és letepertem a földre.

-Mi a franc...-szeme kikerekedett a döbbenettől.

Ekkor már teljesen átvette az irányítást a másik énem.Rávicsorogtam és elkaptam a torkát.Ordítani próbált,de még erősebben szorítottam a nyakát.Kapkodni kezdte a levegőt és megpróbálta lefejteni az ujjaimat.Csak felnevettem a hiábavaló próbálkozáson.Jóval erősebb voltam nála,semmi esélye nem volt ellenem.Fogaim belemélyesztettem a húsába és nagy darabokat téptem ki.Meleg vére végigfolyt a nyelőcsövemen kellemesen enyhítve a kaparó fájdalmat.Egy darabig még görcsösen rángatózott,de aztán elernyedt.Lassan elengedtem a torkát és átadtam magam az evés örömének.

Mámorító lakomámat a telefonom csörgése szakította félbe.Felugrottam és elszörnyedve eszméltem rá,hogy milyen szörnyűséget tettem.Újra.Megfordultam és futni kezdtem.Nem akartam többé ránézni,hozzáérni a megcsonkított testhez,elfogadva ezzel a tényt,hogy mi vagyok.

Amikor már elég messze voltam,megálltam és előhalásztam a telefont.

-Hallo?-szóltam bele halkan.

-Szia Nic,Amy vagyok.Figyelj nincs kedved átjönni és itt aludni?Az őseim elhúztak valamerre,miénk a ház.

-Öhmm...de,persze.Most éppen fürdök,de utána összepakolok és átmegyek.-hazudtam.

-Oké,szuper!Várlak.Puszi,csajszi!

-Szia,Am!

Leengedtem a telefont és csak most vettem észre,hogy a kezem csupa vér és a ruhámat is vérfoltok és húsdarabok ékesítik.A fürdés tényleg rám fért.Viszont nem a legjobb ötlet most átmenni a barátnőmhöz,azután,hogy megöltem egy embert.De sosem arról voltam híres,hogy milyen jó ötleteim vannak.Hisz mi vagyok én?Csak egy szörnyeteg.Egy vérfarkas,aki ártatlan embereket gyilkol.


Itt az első történetem,remélem tetszeni fog!Jó olvasást!  Nana.*