(John Grimes)
- Mikor indulunk? – kérdeztem Johntól.
- Pár perc és indulhatunk. – egy rövid puszit nyomott az arcomra. – ezt még el kell tennem! – mutatta a telefonját.
- Az meg minek? Egy farmra megyünk. Oda minek? – néztem rá kérdően.
- Sosem lehet tudni. – mosolygott. – te nem raktál telefont? – mutatott rám.
- Nem! – mondtam határozottan.
- Pedig a nélkül nem élsz! – lépett közelebb hozzám. Végig mért párszor majd még közelebb lépett és meg fogdosta, az elöl lévő zsebeimet.
- Hmm… - nyöszögött. Kezét a fenekem felé kezdte csúsztatni, majd jól belé markolt és magához rántott.
- Én mondtam, hogy nincs nálam. – mondtam a fülébe. Sunyin a zsebe felé csúsztattam a kezemet. Mélyen a szemébe néztem, és csókolni kezdtem. Közben a telefonját kezdtem tapogatni, hogy hol lehet. De rossz zsebet tapogattam.
- Hehe! – nevetett a csókunkba. – nálam sincs. – mosolygott.
- Akkor meg? – hülyén néztem rá.
- Ne mond, hogy nem érte meg? – mondta mohón. Eltoltam magamtól és az ajtó felé vettem az irányt. Ki vonszoltam az utazó táskámat a kocsiba.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta a hátam mögött Edward.
- Igenis főnök. – legyintettem a kezemmel.
- Aztán, ha arra kerül a sor, aztán védekezni. – apáskodott.
- Jaj! – ütöttem meg a vállát.
- Sosem lehet tudni. – mosolygott. Lecsaptam a csomagtartó ajtaját és neki támaszkodtam a kocsinak.
- De aztán óvatosan és Jack bácsikádat üdvözöljük és nem soká mi is, megyünk. – kísérte ki az ajtón Susan Johnt. – ne hajtsd gyorsan! Óvatosan tötyögve is oda értek. – mondta Kevinnek. Közelebb léptek a kocsihoz.
- Jó anya vigyázunk! – nyitotta a kocsiajtót Kevin.
- Vigyázzatok magatokra! – Susan egy csókot nyomott John homlokára majd hozzám lépett.
- Óvatosan mindennel! – az arcomra nyomott egy puszit. – aztán tudod, védekezni! – suttogta a fülembe.
- Úgy lesz! Ha arra kerül a sor. – mondtam mosolyogva.
- Jó szórakozást! – húzta végig a kezét a vállamon. Beszálltam hátra és becsatoltam az övemet. Edward még átadott valamit Johnnak, majd beszállt mellém.
- Akkor kalandra föll! – indította a kocsit Kevin. Hátra fordultam és bőszen integettek a ház mellől Susanék. Amíg ki nem értünk az utcából addig integettünk nekik.
- Még jó, hogy nincs messze a farm! – mondta meglepődve Kevin.
- Hmm? – mondtuk közösen Johnnal.
- Félig van a tank. Addig talán elég lesz. – mondta. A rádión babrált valamit, majd bekapcsolta. Enrique Inglesias Hero ment benne. Egy igazi szerelmes szám. John a kezemet kezdte keresgélni, és csapkodni kezdte a köztünk lévő ülést. Lassan oda csúsztattam és azonnal megmarkolta.
„I can be your hero baby…” Mélyen a szemébe néztem. A kezemmel próbáltam közelebb húzni, de az öv nem engedte. Amennyire tudtam én is felé hajoltam. Ajkunk csókba fórt össze. Így még soha nem csókolt, de minden benne volt. Szerelem, hűség, érzelem, romantika.
- Megérkeztünk! – Kevin szakított félbe minket. A ház gyönyörű volt. Régies de mégis takaros. Falai régen voltak lefestve, látszódott rajta az idő múlása. A szúnyogháló itt-ott szakadt volt. Mikor beléptünk a házba süti szag csapott meg.
- Ó hát megérkeztetek? – lépett ki a folyósóra egy kedves középkorú hölgy.
- Igen. Épségben megérkeztünk. – mosolygott John. – ő Glory. A kereszt anyánk. – suttogta. A süti illat felé tartottunk. A cuccokat a folyosón hagytuk. Beléptünk a konyhában, ahol egy halom sütemény állt az asztalon.
- Szia életem. – egy puszit nyomott Glory John arcára. – a szobátok a lépcső után jobbra aztán a harmadik ajtó. Már megágyaztam nektek. – kavargatta a tésztát. John kézen ragadott és magával húzott. Felcipeltük a táskákat a szobába. Johnon látszott, hogy nagyon izgatott valami miatt. Loholtam utána a folyosón, de megálltam. Teli volt az egész falfestményekkel. Csodaszép festményekkel. Sétáltam tovább, de egyszerűen nem hittem a szemeimnek. Ilyeneket nem lehet csak úgy festeni. Vajon mennyit időzhetett rajta? Csak mentem a festmények után, nem is figyeltem. Az egyik ajtón berántott valaki.
- Már megint elbambultál. – szorított magához John. A táska a kezemből a földre esett.
- Nem tehetek róla. Ilyen vagyok. – néztem nagy zöld szemeibe. Olyan sármos, helyes és tökéletes. Kezemet a nyaka köré fontam. Elbambultam az arcán.
- Egésznap ilyen leszel? – a kezét lejjebb csúsztatta a fenekemre.
- Egésznap fogdosni fogod? – közelebb húztam magamat hozzá.
- Nem tehetek róla. Olyan formás. – tapogatta körbe-körbe a hátsó felemet.
- Úgy érzem, el fog kopni! – mosolyogtam.
- Nagy veszteség lenne. – kacsintott, majd csókolni kezdett. Keze a csípőmre csúszott vissza. Nyelve végig siklott az enyémen. Kezem a tarkóját simogatta. Hosszas percekig szenvedélyesen csókolóztunk. Megfordultunk és az ágy felé kezdett tolni. Keze ismét a fenekemet markolászta.
- Hé fiatalok. – zavart meg minket egy ősz hajú, bajszos alacsony férfi. Azonnal elléptem Johntól.
- Oh szia Jack bácsi. – zavartalanul mosolygott John.
- Házon belül tilos! – rázta az úját. – itt nem fogtok hancúrozni. – mutatott körbe a szobán. Majd kiment a szobából.
- Na hát ő volt a makacs kereszt apám. – kezét ismét a csípőmre tett.
- Biztos megéheztetek! Gyertek enni. - lépett az ajtóba Glory.
- Megyünk! – húzott magával John. Ujjaink összefonódtak és úgy mentünk le az ebédlőbe. Az asztal gyönyörűen volt megterítve. Kék asztalterítő, hófehér tányérok és gőzölgő leves. Leültünk az asztalhoz és ettünk egy keveset. Beszélgetni kezdtünk. Minden szóba került, még az is, amire nem számítottam.
- Szóval, ahogy mondtam a házban nincs kufirc! – mondta Jack. Ijedten néztem rá.
- Egyáltalán csináltátok már? – kérdezte Glory. Egyszerre kezdtük nemlegesen rázni a fejünket.
- Mióta vagytok együtt? – kérdezte Jack.
- Hét hónapja. – mondta John. Kezét a kezemre csúsztatta és mosolyogni kezdett.
- Az már szép idő! – mondta Glory. Hangos lónyerítésre zavart meg minket a beszélgetésben.
- Ezek már megint mit művelnek? – „ugrott” az ablakhoz Jack.
- Hány van belőlük? – kérdeztem.
- Összesen hat. – húzta vissza a függönyt. – talán értesz hozzájuk? – mondta makacsul.
- Egy kicsit igen. – mondtam szégyenlősen. Egy kicsit félek az öregtől. Eléggé makacs és önfejű.
- Akkor gyere velem! – indult az ajtó felé. Felálltam és utána mentem.
- De…
- Hagyd had, menjen! – szakította félbe Glory Johnt. Sietve és sántítva kísért az istállóig.
- Itt lennének. – mutatta az elsőt.
- Hogy hívják? – léptem közelebb a karámhoz.
- Eszme. Kiskorában mindig is engedelmeskedett ezért lett ez a neve. – indult tovább. Bemutatott még pár lovat, kiket úgy említett mintha emberek lennének.
- És őt, hogy hívják? – eléggé agresszív ló volt. Rugdosta az ajtót.
- Ő Kétszersült. Már csikókora óta ilyen. – rúgott az ajtóba. – nyughass! – kiabálta.
- Maga nevelte? – a ló az ajtóhoz lépett.
- Vigyázz nehogy megrúgjon! – húzott volna hátrább. De nem engedtem neki. Kétszersült egészen közel tette a fejét az enyémhez. Kiskoromban elég sokat foglalkoztam a lovakkal.
- Elég bátor vagy! – mondta Jack. Mélyen a szemébe néztem, kezemet az orrára csúsztattam. Végig simítottam majd erősen kifújta a levegőt.
- Már megint elbambult. – mondta John.
- Attól, hogy bambulok még hallok. – nyitottam az ajtót, közben végig a ló szemébe néztem.
- NE! – lépett mellém Jack. Tekintetem egy percre sem ugrott el róla.
- Hagy, csináljam! – toltam el a kezét. Elemelte a kezét és kinyitottam az ajtót. Végig figyelt és felém fordult. Pár percig követtem a tekintetét. Apa mindig azt mondta, hogy egy lovat így is meglehet szelídíteni, mint a férfiakat.
- Veled is így csinálta? – kérdezte Jack Johntól. Úgy tettem mintha nem hallanám.
- Igen. A tekintetével mindig elvarázsol. Van benne valami különleges. – mondta John. Belülről elmosolyodtam. Soha nem mondott még ilyet.
- Hát az biztos. Senki nem, mert eddig bemenni hozzá. Bátor egy lány! – kezemet a nyakán húztam végig, a másik kezemet meg az orrára raktam. Lejjebb hajtotta a fejét és a füléhez hajoltam.
- Nem vagy te Kétszersült. Csak egy rosszul nevelt ló. – suttogtam a fülébe.
- Bámulatos. Csinált már ilyen? – kérdezte John. Elindultam a háta felé. Végig simítottam a sörényét. A zabra a szájában volt. Belekapaszkodtam és felültem a hátára. Kicsit mozgolódni kezdett. A fejéhet hajoltam és simogatni kezdtem a nyakát.
- Nyugi van! – suttogtam. Lassan húzni kezdtem, hogy induljon meg. Elindult John felé. Furán éreztem magam. Régen lovagoltam, és így nyereg nélkül elég fura.
- Ilyet sem láttam még. – mondta Jack. Lassan elfordult előttük.
- Mondtam, hogy bambul, mint mindig. – mondta John. A karám hátuljánál megállt és óvatosan leszálltam róla. Majd kifelé vettem az irányt. Épp hogy kiléptem az ajtón azonnal oda vágtatott.
- Ezt hogy csináltad? – kérdezte Jack.
- Imádom a lovakat és van némi tapasztalatom a hódítással. – fordultam Jack felé.
- És honnan? – lépett utánam.
- Johnt is sikerült. – kacsintottam Johnra. – kezet hol lehet mosni?
- Ott! - mutatott a falmelletti csapra. Gondosan megmostam a kezemet. Mikor felnéztem a távolba egy hatalmas nagy pajtát, láttam meg.
- Bocsánat fiatalok, de nekem most mennem kell. – mondta Jack. - vezesd körbe a farmon! – indult befelé.
- Ez izgalmasan hangzik. – ragadtam meg John karját.
- Van egy még izgalmasabb „játék”. – mondta sunyin. Hosszú sétának vágtunk neki a naplementében. Ez a nap már alapból romantikus. Közelebb bújtam hozzá, az ujjainkat összefontam.
- Nem szoktam bambulni. – zavartam meg a már-már eléggé idegesítő csendet.
- Akkor ezt minek hívod? – ténylegesen bambult a semmibe.
- Én ezt bambulásnak, de amit én csinálok azt nem bambulásnak, hívom, hanem gondolkodásnak.
- Akkor jó sokat gondolkozol az arcomon! – fura fejet vágott.
- Most baj, hogy elemezgetem? – elengedtem a kezét és magamhoz szorítottam. Elhúzta a pajta ajtaját.
- Na gyere! – meg fogta a vállam és elkezdett befelé tolni. Szétnéztem. Semmi érdekes csak egy csomó széna.
- Na és mi az a játék?- mire kimondtam, már láttam, hogy egy kötéllel akar leugrani egy szénakazalra.
- Ez az igazi élvezet! – és leugrott. Tátott szájjal néztem mit művel.
- Ezt nekem is ki kell próbálnom! – másztam fölfelé a létrán. Megfogtam a kötelet és elrúgtam magamat. De nagyon fent fogtam meg és lógtam rajta, mint egy majom.
- Engedd el! – mondta John.
- De leesek! – szorítottam a kötelet.
- De puhára esel. – mosolygott.
- Ha te mondod. – és elengedtem a kötelet. Szabad esés kábé húsz méter. Majd egy eléggé szúrós szénakazal és egy John, aki rám esett.
- Ez szép volt. – támaszkodott mellém.
- Most tényleg elbambultam. – mosolyogtam.
- Amúgy aranyosan bambulsz. – kacsintott. Mélyen a szemébe néztem, ahogyan Kétszer sültnek. Csillogtak nagy zöld szemei. Haját kisepertem belőle. A szívem úgy kalapált, mint még sose. Tudtam, hogy lesz itt valami.
- És mióta hódítasz te lovakat?
- Már lassan hét hónapja. – néztem vadító szemeibe.
- Szóval egy ló vagyok? – húzta hátra a fejét.
- Igen az vagy. Az én csődöröm. – visszahúztam magamhoz és egy lágy puszit, adtam neki. Elhúzta a fejét és körbemérte az arcomat. Rám mosolygott, majd vadul csókolni kezdett. Nyelvünk a harmadik világháborút vívták. Soha nem csókolt még így. Rövid puszikat adott majd beleharapott az alsó ajkamba. Felszisszentem. Zsibbadni kezdett és azt hiszem vérzett is, de ez most nem érdekelt. A nyakamat kezdte puszilgatni. A lábaim közé térdelt és kezét a felsőm alá csúsztatta.
- Itt nem szabadna. – súgtam a fülébe.
- Csak házon belül tilos. – puszilgatta a fülem alatt. A testemet körbe járta az a bizonyos bizsergés. Halk nyögés hagyta el a számat. Gyenge pont, felizgatott. Kezemet a mellkasára csúsztattam és lelöktem magamról. Mellém feküdt és ráültem a combjára. Felült és magához szorított. Kezemet a pólója alá csúsztattam. Közben a vadabbnál is vadabbul csókoltam. Kezem felfelé csúszott izmos hasfalán. Elengedett és felfelé nyújtatta kezeit. Lehúztam róla a felsőt és eldobtam. Ismét csókolni kezdett. Keze a pólómat markolászta. Eltoltam magamat párcentire tőle és levettem a felsőmet. Magához szorított. Mellkasunk összeolvadt. Kezemet a nyaka köré fontam és egy hosszú puszit adtam neki. Egy határozott mozdulattal ledöntött a szénába. Keze az oldalamat simogatta, majd a csípőm felé vette az irányt. Végig húzta a combomon a kezét, ami automatikusan felhúzódott a csípőjéhez. Közben vadul tépdeste ajkaimat. Kezemet a hátán húztam végig egészen a farmerjéig. Végig húztam csípőjén, és a gombot kezdtem keresni. Lassan kigomboltam és lehúztam a sliccét, majd lehúztam róla a nadrágot ameddig elért a kezem. Ha akartam se tudtam volna elszakadni ajkaitól. El akart tőlem húzódni, de visszahúztam magamhoz. Nyelvemet átcsúsztattam a szájába, kezemmel a fenekébe markoltam. Halk nyögés hagyta el a száját. Lassan elhúzódott tőlem és levette farmerját. Ajkai a hasamra tapadtak. Az övemmel babrált egy ideig majd kicsatolta, kigombolta a nadrágomat. Majd lehúzta rólam. Orrát végig húzta a hasamon egészen a mellemig. Egy hosszú puszit nyomott a dekoltázsomra és nyakamat kezdte puszilgatni. Ajkait rá tapasztotta és erősen meg szívta. Hangosan felszisszentem, kezemet erősen a nyaka köré fontam és átfordultunk. Teljesen lázba hozott. A nyakát kezdtem puszilgatni. Elidőztem egy ideig ott, majd lefelé haladtam. Számba vettem a mellbimbóját, és megszívtam azt. Lefelé haladtam, egészen a boxeréig. Nyelvemet végig húztam gumi pántján, majd egy puszit adtam a még éppen lankadt férfiasságára. Nyelvemet végig húztam izmos hasfalán. Ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Keze a hátamat simogatta majd a melltartóm csatjával bajlódott egy ideig. Lassan lehúzta rólam. Egy másodpercre sem tágítottam ajkaitól. Erősen bele markolt a mellembe. Nem bírtam tovább támaszkodni felette. Meg fogtam a vállát. Lefordultam róla és húztam magammal. A lábaim közé térdelt. Ismét a nyakamat faldosta. Csípőm váratlanul ugrott egyet. Minden egyes porcikám őt kívánta. Lábamat a csípőjéhez emeltem. Férfiassága a combomhoz simult. Lesem tagadhatta volna. Keze a bugyimra tévedt, majd lassan lehúzta rólam. Mocorogni kezdett felettem. Kezem a hátát simította végig. Csípőjét sürgetően döfködte felém.
- Várj! Várj! Van nálad? – állítottam meg.
- Jaj tényleg! – hajolt el rólam. Szöszmötölt valamit, de nem néztem oda. Csak vártam a folytatást. Nyelve végig siklott a hasamon. Gerincem ívbe rándult. Ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lágyan csókolt majd elhajolt tőlem.
- Biztos, hogy akarod? – nézett a szemeimbe. Egyértelműen ráztam a fejemet. Egy puszit adott, majd lassan belém hatolt. Eleinte lassan mozgott, majd egyre gyorsított a tempón. Szája a nyakamat faldosta. Körmeimet a hátába mélyesztettem. A fülemet kezdte csókolgatni. A számat egy hangos nyögés hagyta el. Egyre mélyebbre hatolt bennem. A fájdalom alul elmondhatatlan volt, de nem nagyon érdekelt. Lábam körül fonta a csípőjét, keze a mellemet markolászta. Kéjes hangok hagyták el a számat. Nem gondoltam, hogy egy pajtában veszítem majd el a szüzességem, de csodálatos érzés. Az egész testemet körbe járta. Egyre nagyobbakat döfött, és egyre hangosabban nyögött fel. Alul éreztem, hogy itt még nincs megállás. Az egész teste felettem megfeszült és egy hatalmasat csapott a szénakazalra, ami ránk borult. Bele nevettem csókunkba. De egy percre sem állt le. Szemén láttam, hogy üvölteni tudott volna, de vissza fogta magát. Izzadt homlokát az enyémnek nyomta. Mélyen a szemembe nézett. – Szeretlek! – suttogta. Majd egy forró csókot adott. Egy utolsót döfött majd rám hullott. Nagyokat sóhajtozott. Fejét a mellkasomra tette. Hajából kezdtem kiszedni a széna szálakat. Nagyot sóhajtott majd felkapta fejét és rám nézett. Hájából csepegett a verejték.
- Életem legizgalmasabb napja. – mondta. Körbe mértem az arcát. Közben a kapcsolatunkra gondoltam. Bambultam, ahogy ő mondaná. – elemezgetünk? – kacsintott.
- Öhm… igen! – mondtam. Visszatette a fejét a mellkasomra és szuszogni kezdett. Valami meleget éreztem a mellemen végig folyni. Próbáltam megnézni, hogy alszik-e, de nem láttam. Majd egy nagyot horpantott. Kezemet a vállára raktam, és simogatni kezdtem a hátát.
- John! Kelj föl. – suttogtam. De semmit nem csinált. Erősebben meglöktem és föl mordult.
- Máris reggel van? – dörzsölte a szemét.
- Nem. Csak öltözzünk fel, aztán aludhatsz. – simítottam végig az arcát. Fölállt és a ruháit keresgélte, amiket eldobáltunk. Majd az enyéimet hozzám dobta. A bugyimat és a melltartómat játékosan lóbálta.
- Az nem játék. – kaptam ki a kezéből.
- Hű de harcias lettél. – húzott magához.
- Inkább csatold be! – mutattam a melltartómra. Nagyokat hümmögött mögöttem. De nem éreztem volna, hogy becsatolta volna. Keze a vállamra tévedt, lehúzta a melltartó pántomat, és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Ne. – léptem egyet előre. Magam sem tudom miért, de elutasítottam. Félig felöltöztem, de a pólóm nem volt nálam. Keresni kezdtem.
- Ezt keresed? – lóbálta maga előtt. Felé indultam. Csípőmet ringattam jobbra-balra. Tekintettével fel tudott volna falni. A hold fénye meg világította az arcát. Szemei csillogtak. Az akarat, tűz, vágy és szerelem egyszerre játszódtak le benne. Próbáltam elvenni tőle de nem engedte.
- Héj. – emelte magasra a kezét. Kezemet a nyaka köré fontam és csókolni kezdtem. Kezét lassan leengedte. Ki használva az alkalmat kivettem a kezéből, elfordultam és elkezdtem felfelé venni a pólómat. Kerestem a bejáratot, de összevissza volt az egész anyag.
- Hm… - húzott magához John. A hátamat kezdte csókolgatni. Libabőrös lettem, kirázott a hideg. A nyakam felé kezdett haladni, egészen a fülemig. A testemen végig cikázott az fél órával ezelőtti érzés. Bizsergés és olthatatlan vágy. Kezét a hasamra csúsztatta és magához szorított. Valami azt sugallotta, hogy most ne vágjunk bele.
- Imádlak! – faldosta a nyakamat. Nem tudtam neki ellen állni. Elengedtem a pólómat, meg fordultam és vadul csókolni kezdtem. Lassan ledöntött a szénára és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Ismét magáévá tett. Mikor végeztünk lefordult rólam és mellém feküdt. Fejemet a mellkasára raktam és hallgattam dübörgő szív verését.
- Fel kéne öltözni. – ültem föl.
- Csak kéne. – állt föl. Magam elé tettem a ruháimat és felöltöztem. John lassabb volt nálam. A pólót vette fölfelé. Felém fordult és a bimbóját mutogatta.
- Nézd, mit csináltál! – emelte meg a hangját. Megvontam a vállam és hátra dőltem. A pajta tetőjén volt egy lyuk, amin szabad ki látás nyílott a csillagos égre. Bámulni kezdtem. Mindig is szerettem a csillagokat. John mellém feküdt, átkarolt és fejét a mellemre rakta.
- Mindennél jobban szeretlek. – a kezemet az oldalára raktam, és puszit nyomtam a hajába. Lassan elnyomott az álom. Életem legszebb napja volt. Akit mindennél jobban szeretek, meg bízok benne, és biztonságba érzem magam mellette, most bizonyította kétszer is, hogy mennyire szeret.
Másnap reggel puhát éreztem alattam. Valami nem stimmel. Nem szúr és nincs az a jellegzetes szaga, és puha. Fejemet bele fúrtam a párnába. Öblítő illata volt. A hasamon feküdtem, hírtelen meg fordultam. Körbe néztem.
- Jó reggelt álomszuszék. – mászott felém az ágyon John.
- Hogy kerültem ide? – mondtam álmos hangon. Megdörzsöltem a szememet, és visszavágódtam az ágyba.
- A szőke herceg felhozott a szobába. – hajolt fölém.
- De a szőke hercegek általában elmennek. De te itt maradtál. – kezemet a nyaka köré tettem és közelebb húztam magamhoz. Majd egy csókot adtam neki. Elhúzódott tőlem majd egy tálcát nyomott a kezembe. Gőzölgő tea, kis kiflik, egy szál rózsa és egy boríték. Meg szagoltam a vörös rózsát és csábítóan rá néztem.
- Ha haza mentünk el kell mennem egy orvoshoz! – szürcsöltem a teába.
- Talán beteg vagy? – lépett az ajtóba Jack. Szemem elkerekedett.
- Öhm… nem, hanem egy ilyen rutin ellen őrzés! – vágtam rá.
- Értem. Jól aludtatok? Kényelmes volt az ágy? – támaszkodott az ajtófélfának.
- Remekül aludtunk! – ült az ágyra John.
- Remélem nem csináltatok semmi olyat az ágyban. – rázta a kezét Jack.
- De, hogy is! - mondtuk egyszerre.
- Na reméltem is. – mondta Jack majd elment. John felállt kinézett az ajtón majd becsukta.
- Szerintem, megölne, ha tudná mit csináltunk a pajtában. – mondta halkan. – miért is kéne orvoshoz menned? – ült mellém.
- Hát mikor másodjára egymásnak estünk, nem védekeztünk. – haraptam a kiflibe. Hozzám bújt, mint egy kis cica. Csak éppen nem dorombolt.
- Na erről ne beszéljünk többet! Olvasd el levelet. – egy puszit nyomott az arcomra, elvett egy kiflit és belé harapott. Meg dörzsöltem a kezemet és elvettem a levelet.
„Ezt nem mondhatom hangosan. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó volt a tegnap este.
Tudom, hogy nem védekeztünk másodjára, de nem bánom, ha egy gyerekem lesz tőled. Szerelemgyerek lesz, ha lesz. De a te döntésed, hogy elmész-e egy orvoshoz vagy sem. Csak tudd: gyerekkel, kicsit telten is szeretni foglak és gyerek nélkül, szexisen, csábítóan is szeretni foglak. A kecses testedet mindennap végig puszilgatnám… na jó nem írom tovább. Imádlak. Szeretlek. És az összes többi olyan szó, ami kapcsolódik ahhoz, hogy szerelem.”
Ledobtam a tálcára a levelet, és tátott szájjal néztem rá.
- Inkább... – újamat a feje alá raktam és felém fordítottam. – elmegyek. Ezzel még ráérünk. – majd egy csókot adtam neki. Keze a pólóm alá tévedt és felfelé kandikált. Megragadtam kezét és eltoltam magamtól. – tudod itt, nem szabad. – mosolyogtam. Felhúzta a pólóm és nyomni kezdett hátra felé. Engedtem neki. Tudtam, hogy nem fog semmi olyat csinálni. A hasamra tapasztotta ajkait, és fújni kezdte kifelé a levegőt. Iszonyatosan csikizett. Hangos nevetés hagyta el a számat.
- Ááááh hagyd abba! – mondtam nevetve, de egy másod percre sem tágított a hasamtól. Nagyon csikizett. Reflexként rúgtam egyet a lábammal, pont rossz helyre. John lábai közé.
- Auh! – egyenesedett ki.
- Juj, bocsi. Bocsi! – húztam magamat hozzá. – jól vagy? – kérdeztem ijedt hangon.
- Semmi bajom! – mosolygott. – szerencsére nem találtad el őket! – bújt közelebb hozzám. Elhúzódtam tőle és összekulcsoltam a kezeimet.
- Egyet John kedvéért! – reptette a szám felé a kiflit. Játékosan elfordítottam a fejemet. Arcomra egy gyenge mosoly ült ki. Semmi hangot nem hallottam felőle. Visszafordítottam a fejemet. John bamba fejével találtam magamat szemben. Zöld szemei csillogtak. Orrát végig húzta fülem mellett. – Szeretlek. – suttogta bársonyos hangján.*Loi :D *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése