*Már fél éve Vele*

/John Grimes/

Első PERVERZ story! Jó olvasást! Loi =:)



Esős este vacsoráról tartottunk hazafelé. „Már fél éve vele!” féle vacsorát tartottunk. Egész este feszült volt köztünk a levegő. John és én vártuk a buszt, ami persze késett. Türelmetlenül álltunk a szakadó esőben. Persze Edward és a Gabi hamarabb elmentek, így nekünk maradt a busz.
- Vajon mi lehet Edwarddel? Otthon van már? – aggodalmaskodott. Rajtunk kívül senki nem volt a buszváróban.
- Jajj most nem bírsz ki fél órát nélküle? – fogattam a szemeimet.
- Nem, mert ő a másik felem. – hisztizett.
- Pedig már bírtál ki többet is nélküle. – végig simítottam az arcát és egy lágy puszit adtam neki.
- Ne itt! – suttogta.
- Senki nincs itt! – néztem körbe. – hé emberek, itt van John… - és befogta a számat. Nem hagyta, hogy végig mondjam.
- Te megőrültél? Bárki észre vehet! – kiabált!
- Főleg így, hogy ordibálsz „mindenki” előtt! – mondtam mérgesen. Fogalmam sem volt mi volt baja, de nagyon felidegesített. Még pár percet álltunk aztán lassan megérkezett a busz.
- Két jegyet a Bringham Streeti megállóhoz. – kifizettem a jegyet és leültem hátra, be az ablak mellé. Gondoltam, hogy majd beül mellém, de nem. A másik oldalra ült, végül is mellém csak másik sorba. Kiültem szélre és megkocogtattam a vállát.
- Veled meg mi franc van? – suttogtam.
- Figyelj! A busz velünk van ki plakátolva. Bárki észre vehet! – motyogta maga elé.
- Senki nincsen a buszon! Ki venne észre? – összekulcsoltam a kezemet és hátra dőltem. Nem értem mi a baja, mostanában ilyen. Semmit nem lehet csinálni, még a hotelszobában sem, mert észre vesz valaki. Pedig már eléggé hiányzik érintése, teste melegsége és forró csókjai.
- Paparazzók ezrei kaptak már le minket, pár csajjal mikor csak éppen megkérdeztük őket, hogy merre van ez meg az! – fordul felém.
- Nem ártana, ha már elmondanátok, hogy „Hello, becsajoztunk!” – mondtam flegmán.
- Túl korai még! – a szám tátva maradt, felhúztam szemöldökömet és bámultam rá. – miért még nem az? – megvonta vállát!
- Ha neked fél év annak számít akkor talán az! Rajongók tízezrei kíváncsi lenne rám, hogy kivagyok! És mit csináltunk már kettesben.
- Na épp ez az! Szétszaggatnának. Téged is meg engem is! – emelte fel hangját.
- Engem meg egyen a féltékenység az olyan képek miatt? – mordultam rá
- Ehet is még egy ideig! – visszafordult és az ablakon kezdett kifelé bámulni. Lesütöttem a tekintetemet. Talán van valakije, és nem akarja leleplezni? Nem! Nem az nem lehet. Mikor a belvárosba értünk pár dugóba keveredtünk. Nem bírtam tovább eldőltem és elaludtam. Végig azon járt az eszem, hogy kije lehet Johnnak vagy mi a baja van velem?! A buszajtajának a becsukódására ébredtem. Leszállt a buszsofőr és elment. Mi meg itt maradtunk. John is aludt. Előre mentem, hátha valami gomb kinyitja az ajtót. De sok gomb volt ott a műszerfalon.
- A francba! – belevágtam az öklömet az ülésbe. Leültem, és a tenyerembe temettem az arcomat. Azt hittem, hogy ez egy jó este lesz és még jobb éjszakája. De mégsem.
- Mi a baj? – jött közelebb John.
- Az, hogy beszakadt a körmöm és fáj! – mondtam nyávogva. – Mégis mi lenne? Itt ragadtunk! – mondtam kiabálva. Hülye fejet vágott.
- Ez nem lehet! – mondta pánikba eső hangon.
- A te hibád! Don Juan. – csaptam a mellkasára.
- Az én hibám? – megragadta a kezemet és szorítani kezdte.
- Engedj buzi! – elöntötte az agyamat a méreg. Nem bírtam megállni, hogy ne mondjam ki!
- Buzi? – emelte föl a hangját.
- Elvégre nincsen csajod! – mondtam határozottan. Megvontam a vállam. Elengedte a kezemet és elindultam hátra felé. Ennek nem lesz jó vége.
- Akkor azt az estét már el is felejtetted?
- Azt már régen el! – mondtam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy hol fogok aludni. – Oh, várjunk csak! Mikor is volt? A múlt évezredbe? Jaj bocs csak fél éve vagyunk „együtt”, még túl korai volt, nem? – mondtam sértően. Semmi ötletem nem volt, hogy hol aludjak. Leültem a hátsó ajtó előtti székre. Nem is azért, mert feladtam, vagy mi hanem azért, mert kíváncsi voltam mivel vág vissza.
- Hol fogok aludni? – nézegette az üléseket. Én is lekezdtem nézni. Eszembe jutott, hogy hátul öt ülés van, ott kényelmesen elférek, John meg feküdjön ott, ahol akar! Sunyin hátra néztem, de észre vette pillantásomat. Gyorsan fölálltam és elkezdtem szaladni hátra, de ő is jött utánam. Hamarabb oda értem, de megbotlottam és háttal ráestem az ülésre. Mire feleszméltem John is rajtam volt.
- Oh bocsi, husi! – mondta. Haja a szemébe lógott. Sármos és jóképű volt, mint mindig. Zavarba ejtően nézett rám. Keze a vállam mellett volt, másik kezével a vállamon támaszkodott.
- Nyomod a vállam, buzi! – suttogtam. Elemelte a kezét.
- Bocsi husika. – mondta nyálasan. A másik kezét véletlenül meglöktem, direkt meglöktem és rám esett. Egy lágy puszit adattam magamnak. Másik kezével megfogta a mellemet. Mikor elhajolt tőlem meglepődött fejet vágott.
- Ezt, hogy merészelted? – kiabáltam. Pedig élveztem. Hiányzott, mint egy drogosnak az anyag.
- Bocsi, de… - nem hagytam, hogy befejezze. Kezemet a nyaka köré csavartam, és magamhoz rántottam. Ajkunk csókba forrt össze. Nyelvemet lassan átcsúsztattam a szájába és végig simítottam a nyelvét. Keze lassan masszírozni kezdték a mellemet. Beledúrtam nedves hajába. A nyakamat kezdte csókolgatni. Elhajolt tőlem és levette a felsőjét. Keze a pólóm alá csúszott. Egyre feljebb és feljebb. Lassan lehúzta rólam. Vadul csókolni kezdett. A lábam közé térdelt, egyik kezével magához húzott a másikkal a melltartó csatját kereste. Most elsőre sikerült neki. Kicsatolta majd lassan lehúzta rólam és oldalra dobta. Száját a mellemre tapasztotta, amivel lázbahoz. Pár cuppanóst adott rá majd lejjebb haladt. A hasamat átugorva a nadrágomhoz lépett. Kicsatolta az övemet, a nadrág gombját, lehúzta a sliccet és lehúzta rólam a nadrágot. Hallottam, hogy valamit babrál és, hogy mocorog, de nem néztem fel. Vártam a következményeket. Meleg keze a csípőmet simította. Bele akasztotta az egyik ujját a bugyimba és lehúzta rólam. Combomon kezdett felfelé haladni. Minden puszival egyre jobban felizgatott. Vártam a pillanatot, hogy megint a csúcsra visz egy másodperc alatt, de kikerülte. Ajkait az ajkaimra tapasztotta. Nyelve játszani kezdett az enyémmel. Kezét a belső combomon húzta felfelé. Lassabban kezdett csókolni. Mutató ujját végig húzta az intim szférámon. Gerincem ívbe rándult és egy halk nyögés hagyta el a számat. Ujját lassan mozgatni kezdte bennem. Bizsergő érzést öntette el az egész testem. Éreztem, hogy közel vagyok a csúcshoz. Ujját lassan kihúzta. Lábammal körül fontam csípőjét és vadabbnál is vadabbul csókoltam. Keze ismét a mellemet markolászta. Egy nagyot döfött a csípőm felé és belém hatolt. Lassan kezdett mozogni. Nyakamat kezdte csókolgatni, amivel csak jobban felizgatott. Magamhoz szorítottam. A fülemhez hajolt.
- Bocsi mindenért, amit mondtam. – majd jobban belém nyomott. Hangos sikolyok hagyták el a számat. Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott, de egyre jobban nyomta az ülés a fenekemet.
- A fenekem! A fenekem! – nyögtem! Iszonyatosan nyomta az ülés.
- Hmm? – lassított a tempón és rám nézett.
- Nyomja az ülés, de túl élem! – mondtam két nyögés között. – Csináld! – parancsoltam rá. Gyorsabban kezdett mozogni. Együtt a kettő eszméletlen volt. Egyre gyorsabban mozgott csípője és egyre nagyobbakat nyögtünk. Mikor már a csúcson voltam nem akartam leállni. Csak csinálni és csinálni akartam. Lassított a tempón és rám nehezedett. Fejét a melleim, közé temette. Haját kezdtem birizgálni. Egyszerre sóhajtoztunk.
- Auu! – sikítottam föl. Fel kapta fejét és ijedten rám nézett. – A seggem biztos szilánkos. – nevettem.
- Remélem, hogy nem! – vonta föl szemöldökét. – tényleg… Még mindig buzi vagyok?
- Nekem mindig is az maradsz. – mosolyogtam.
- Még ilyen teljesítmény mellett is? – eltolta magát tőlem és leült az ülésre. Felöltem, és mellé kucorogtam.
- Na mi az fázol? – mondta flegmán.
- Csak egy kis melegségre vágyom. – fejemet a vállára tettem és az arcát kezdtem méregetni.
- Tudod mit? – arrébb ült pár milliméterrel. – fagyj meg! – nyújtotta bohókáson ki a nyelvét. Lábamat áttettem a combján és az ölébe ültem.
- Tudod, hogy csak viccelek. – majd egy nagy forró nyelves csókot adtam neki. Keze a fenekemet markolászta. Közelebb húzott magához. Meredt férfiassága az alhasamba fúródott. Megemeltem magam és ráültem. Lassan mozogni kezdtem rajta. Kezemet a nyakához raktam és belemélyesztettem a körmeimet, mire felszisszent. Egyre gyorsabban mozogtam. Mire egyszerre felsikoltottunk. Lassabban kezdtem mozogni rajta. Bimbómat a szájába vette, és szopogatni kezdte. Közelebb nyomtam magamat hozzá. Beledúrtam hajamba. Egymás után nyögtünk. Lassan mindketten elélveztünk. Oldalra dőlt én, pedig rá. Mellkasára borítottam a fejemet és hallgattam dübörgő szívdobogását.
- Legjobb féléves forduló. – mondtam lihegve.
- Miért mire számítottál? Bon-bonra?
- Hát mondjuk az a kis „veszekedés”-ből kiindulva. Nem erre számítottam. – mondtam meglepődve.
- Az csak némi színjáték volt! – mondta sunyin.
- Hogy mi? – csaptam a mellkasára.
- Le volt zsírozva minden. MEGLEPETÉS! – kiabálta.
- Te szemét buzi! – toltam el magamat tőle. Csak furán nézett rám. – romantikus buzi, jóképű buzi – közelebb hajoltam hozzá. – szeretlek te buzi! – majd egy lágy csókot adtam neki. Csókolóztunk egy ideig. Majd felöltöztünk. Körbe néztem, és még elöl is párás volt az üveg.
- Na ezt hívják aktivitásnak! – nevettem. Leültem mellé, még a pólóját vette felfelé.
- Amúgy mindent elterveztem az estére, csak ezt a buszos témát nem! - mondta.
- Nem volt jó? – meredten néztem rá.
- Hát hogy is mondjam? – vakarta a tarkóját. Aggódva néztem rá. – a szoba romantikusabb lett volna, de itt is jó volt. – mosolygott. Felállt és előre sétált!
- Te hova mész? – kérdeztem, de nem válaszolt. Megvontam a vállam és elfeküdtem a hátsó üléseken. Behunytam a szememet és az elmúlt pár hónapra gondoltam. Elmosolyodtam. Mi mindenen keresztül mentünk.
- Hmmmmmm. – hangos nyögéssel a lábaim közé feküdt, fejét a hasamra tette.
- Mondtam már, hogy nagyon szeretlek? – simogattam haját.
- Nem kell mondani semmit ahhoz, hogy tudjam, mit érzel! – rám nézett és elmosolyodott. Közelebb tolta magát hozzám és egy hosszú csókot adott. Lassan mind kettőnket elnyomott az álom.
Reggel arra ébredte, hogy valaki szólongat.
- Ébredj! Hahó! Ébredj! – suttogta, közben rázogatott.
- Ébren vagyok! – dörzsöltem meg a szemeimet. John volt az. – mennyi az idő? – felültem, és a pulcsimat kezdtem keresni.
- Öt óra. – szájtátva néztem rá.
- Mennyi? – akkor hallottam, hogy kinyílik a busz ajtaja. Liam volt az. Nem is tudom, hogy-hogy került oda, de visszavitt minket a hotelba. Életem legjobb éjszakájának mondhatom a tagnapit.